..fülhallgató a fülben,sapka a fejen,cipő a lábon,már túl megszokott volt mindez.dolgozó emberek,akik azért gürcölnek naphosszat,hogy legyen miből megélniük,s minden a pénz körül forog.de hát akinek családja van,azt el kell tartani.de azért a vidámság megfigyelhető volt náluk.
a zene lehangoló volt,rap,ahogy a köznyelvben él.Ő meg csak sétált tovább,nem volt konkrét célja csak ment..s erősen koncentrált valamire.ezt éreztette a külvilággal is,a mellette elhaladó emberek furcsa tekintettel figyeltek rá.mintha mondani akarnának valamit,de nem mertek,s jobbnak látták,ha inkább csendben maradnak.
ahogy bele-belelépett egy tócsába,mintha mi sem történt volna.ránézett a cipőjére és ment tovább..hisz számára nem ez volt most a legfontosabb.észrevette,hogy az emberek,milyenek..még erősebben próbált koncentrálni..
pedig tudta,hogy elrontotta,és nem is volt büszke magára,de nem tudott mit tenni..csak lépdelt tovább.fázott..mínusz fok volt odakint.de Őt ez sem érdekelte..
akkor mit tartott fontosnak?
csak gondolkodott..tudta,hogy a dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy ahogy,azt mi vagy Ő akarja..ez az élet rendje.de ott vannak az álmok,és ezt Ő is tudta,tisztában volt vele,hogy ez egy ilyen nap,amikor nincs kedve semmihez,csak zene.cipő.és séta kint.de ez egy keddi nap volt.
egy pad.leült..és úgy érezte megtalálta a helyét,pedig ez csak egy pad volt.egy ócska fa pad,amit az évek alatt tönkretettek,és lehet valakinek ez egy szép emléket idéz fel..
összegombolta kabátját,hisz hideg volt,elövett egy papirost,s elkezdett írni..
csak úgy jöttek belőle a szavak,amelyek mondattá formálódtak..néhol satírozás nyoma látszott..egy mosoly villant meg az arcán..és csak írt.néha egy könycseppet is ejtett.talán csak azért met hideg volt..és ez jól esett neki.megtudta fogalmazni a gondolatait.végre.talán ez kellett neki,hogy helyre tegyen benne valamit,ami már elveszett,és eltudja engedni,ami már nem jön vissza..és tudja,hogy hibázott,de végiggondolta és az emberek hibáznak,de az hibázik a legnagyobbat aki nem tud megbocsájtani..
és az iskola..hát..azt inkább magában tartotta,mert nem volt büszke magára.
ahogy ezket a szavakat leírta,már embert nem igen látott az utcán,csak a házakból kiszűrődő fény járta át a parkot.és ő mosolygott..s tudta,hogy ezt meg fogja osztani másokkal..a cipő már nem erőltetetten járt a macskaköves úton,és már a hó is csak szitált.nyugodt volt a táj,és Ő is..mosolygott. [:
hazaért..bekapcsolta a gépét..és elkezdte leírni amit a papiros őrzött..

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.