még mindig nincsen napsütés.alakulgat.de hol marad a rövidnadrág és a papucs?eltűnt.lopjuk vissza tavalyról.vagy csak idézzük fel az emlékeinkben.hopsz meg van.de jó is volt.vége az egy hónapig tartó nyári munkának.na jó.olyan korán volt hajnali fél öt..hogy csak na.a hónap dolgozói címet is kiérdemelhettük volna a Gabival.mert mért ne.na jó,inkább ne."..ha kell segít,ha kell nevet,ha kell szorít,ha kell szeret.."tizennyolc hét.szeretlek martin.befut a wc-be,belenéz a tükörbe,s a gondolatai messze szállnak.aztán pár perc szünet.a drog hatása.majd jön a megszokott dolog,hánytatás.és ez minek a hatása..a világé,amely romlik.leszólják ha kövér,leszólják ha vékony.és nem tudja elfogadni magát.azért a nyár kottája elég változatos,cenzúrázok egy sort,majd odébb dobom a füzetet,s a tollat mellyel írom.nem kellenek a bájolgások,sem az őszintének hitt gondolatok.elég  lenne ha magadat adnád,s elfogadnád,azt amilyen én vagyok.lehet,hogy nem tetszik a stílusom neked,de a szemembe mond ha nem fogadsz el.én kinevetlek,s tovább lépkedek.mert tudom,hogy akkor te nem leszel a barátom.adam lambert még mindig.nézem az eszeveszett rohanást a városban,miközben minden utcasarkon egy k****a áll,és várja hogy valaki felvegye.életstílus.de neki nem jutottak érzések,s ő már valahol elrontotta régen,vagy csak a családja megélhetését segíti New York utcáin pénzt keresve a testével.ezer ember,ezerféle gondolat.na jó,nekem nem tetszik,de csinálja csak ne előttem.a sorok között pangás,majd kihagyás.de a lényeg,csak egy dolog,az ami számít..a színek színek maradjanak még a csalódások sem ölhetik ki az emberből.és amik fontosak úgyis megmaradnak,mint a nyári esti séták,hosszas beszélgetésekkel.mint a szombat esték a bárpultnál.vagy akár csak egy mosoly,melyet egy idegennek adtál.már nem a cigarettafüsttel átszőtt napok.s a játszótéri hintázások.a ballagási búcsúztatók élménye,amikor sok-sok esernyő volt egy helyen,s a dalok szövege,mely a gimnáziumi évek emlékeiről meséltek.egy-egy gól utáni öröm,vagy könny.azt hiszem,.nem kellenek a naponta írt bejegyzések,túl unalmasak lennének.elegek a pillanatképek,s hogy néha leírom mi zajlik bennem.én voltam a napsugár mely áttörte a felhőket. (Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.