Egy férfi és egy nő ült egymással szemben a kopott tölgy asztalnál.csak ők ketten tudták és érthették miről beszélgetnek.úgy tűnt,a külvilágot kizárták,és csak egymásnak éltek.de meddig tartott ez az állapot?most nem is ez a lényeg..
a nő 40 körül lehetett,aranybarna haját csak úgy dobálta a válla mögött..a szemében,ami gesztenyebarna árnyalotot vett fel,ahogyan a szoba fénye megvilágította,mégis valami megcsillant benne..titokzatos pillantást vetett a férfi felé.mi járhatott a fejében?az arcán látszottak az évek terhei,de Ő mégis olyan különlegesnek tűnt.tudta,hogy figyelik,érezte.de a mosolya..úgy tűnt,hogy a férfit magával ragadta..
a féri,nem sokkal lehetett idősebb mint a nő.őszes haja ezüstösen csillogott a napfényben.szemüveget viselt,de a tekintete komolyságot tükrözött a külvilág felé.a gombok a kabátján minden újabb lépésnél hangot adtak ki,ahogyan a sálhoz verődve újra és újra visszestek a megszokott helyükre.mindez jelentéktelennek tűnt,de valahol mélyen mégis csak fontos.
pár perc elteltével a nő szeméből hirtelen,mintha könnyek kezdtek volna meg elindulni,s mintha áttörték volna a gátat,egyre gyorsabban és gyorsabban záporoztak.de a férfi csak egy pillanatra nézett rá,s mintha mi sem történt volna elfordította arcát.nem akarta látni,hisz Ő művelte ezt.de a hölgy,az az erősség ami sugárzott belőle az önbizalomnak a csúcsa..egy szóval lerombolta.most már nem tűnt különlegesnek,már nem látszott benne az a keménység,és ridegség.fura volt.egy pillanatra minden tekintet rászegeződött,s mindenki olyan lenézően nézett rá.de belül érezték,hogy ez a nő már elég sokat szenvedett,de mégis erős próbált maradni,de akár egy szóval,eltudják venni tőle mindazt.a nő egy szomorú és őszinte mosolyt küldött a féfi szürke szeme felé,és az szinte beleborzongott.
már a külvilág is reagált feléjük,pedig eddig úgy tűnt,csak ketten vannak.de most..egy szőke nő lépett be az ajtón,lehet eddig is ott volt,de olyan jelentéktelennek tűnt,hisz a férfi és a nő..csak egymásnak voltak..és most?a szőke 30 körüli nő lassan odalépett a férfihoz,és annak kabátján a gombok is mintha érezték volna,hogy jobb ha most csendben maradnak,s távolodtak el a sáltól.a férfi átölelte a nőt..mintha erre várt volna mindvégig?de akkor a másik nő?akkor Ő?
-Sajnálom..
ennyi volt mindaz amit a nő felé szólt,és karonfogva kisétáltak a szőkével.a nő ott maradt egyedül,annyira magányosnak érezte magát.és undorodott a férfitól,aki ezt művelte vele..
a külvilág pedig,csak megfogalmazott kérdésekkel és megnem kapott válaszokkal  vártak tehetetlenül.féltek közelebb lépni a nőhöz,hisz olyan rideg volt..és most?semmivel sem volt különb mint Ők.
így történt,hogy valahol a Nagy Világban,ismét egy erős szív tört össze..
s ebből látszik,hogy miközben valahol egy szív szakad meg,tőle akár ezer kilométerre egy szív éppen akkor dobbanhat lángra újra.
és mégis mennyire jelentéktelen dolog,csak egy ember a sok közül,egyedül marad,és a bizalma mások felé meginog,és úgy érzi összetört..ezt csak mi látjuk így,miközben Ő,az a nő,belül összetört,kinek a szemében elötte csillogott,most már csak üresség látszik a tekintetéből..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.