a húsvétozás is meg volt.és a pihenés is.csütörtök éjszakai műszak a Delphiben,aztán pénteken reggel suli.ja és persze még mindig nem süt a Nap.ja,és beiratkoztam a jogsira.aztán majd kiderül.ja és a mai pihenés jól jött.

hosszú léptekkel suhant át a folyosón,aztán egyre erőteljesebb léptekkel kapkodva futott fel a lépcsőn.a zene szólt a földszinten a klubban,ahol félmeztelen táncos lányok a bájaikkal és tánctudásukkal kápráztatták el a férfiakat. Ő viszont egészen más volt,a düh látszott az arcán,s a tekintete mindent elárult.pontosan tudta,hogy hol fogja megtalálni.s egy mozdulattal kinyitotta,az addig résnyire nyitott szoba ajtaját.még biztosabb volt magában,amikor megpillantotta az ágyon heverő férfit,akit éppen egy szőke bombázó elégített ki,az ágy előtt térdelő pozícióban.s ahogy a szeme kékje rámeredt a férfira, aki nem fojtotta magába az élvezetet,nagy döbbenettel várta a folytatást.s ahogy a szőke táncosnő levette a férfi ingjét, az egyre csak azt kiabálta, hogy „még,még..”a nő nem bírta tovább és benyitott.az a pillanat leírhatatlan volt.hisz a meglepetés keveredett a fájdalommal.
- hogy tehetted ezt?- vágta a barna hajú a férfi arcába.-te szemét disznó!
- ne haragudj..el akartam mondani..
egy pillanat is elég volt ahhoz,hogy a csalódott nő megállapítsa,hogy a férfi megcsalta,s hogy kivel?egy kurvával.azt a szegletet fedezte fel,amit a férfi rejtegetett,ahol eddig csak a nő létezett.s ugyanazokkal a gyors léptekkel rohant le a lépcsőn,amilyennel felfele indult.s amikor már a volán mögött ült,gondolatok cikáztak a fejében.egy kép volt az egész,amikor a férfi szemébe nézett,nem látott benne semmit,érzésektől mentes volt a barna szempár tekintete.már egyáltalán nem emlékeztette a nőt arra,amikor még a kapcsolatuk elején,a mindenséget látta a férfiban.s a tudat,hogy bármilyen tökéletesen is szerette a férfit,és megnyílt neki,az kihasználta.gyűlölni akarta,de nem tudta,szétszakadt a szíve egy pillanat alatt.s a gázpedált megnyomva,fékezés nélkül gyorsított a híd felé..akit szeretett,az más ölébe hullt.ő pedig  a következő pillanatban már azt érezte,hogy a világ széthullik,s egy sziklán elmerengve,részese lett a csalódásnak.és ugrásra készen,az izmai megfeszülve,minden biztos volt,csak Ő maga nem.szimpla illúzió kép,ami akár valóság is lehetne,de nem az,egyszeri képzelgés,ami iróniával töltött el."rám taposnak,de jól kezem,csak tréningek és önfegyelem."én voltam az arcodra csalt mosoly.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.