reggel jöttem haza.eső.alvás.eső.nyelvtan tanulás.este.napsütés.saját gondolataim belefűzése egy bejegyzésbe,amit talán már más is megírt.*fizetés.ohje.*77nap.
nem akarsz emlékezni rá,ahogy a vonatról leszálltam,és te ott vártál,és ahogyan elszívtam az első szál cigarettát előtted,szemeidben tükröződött a nemtetszik dolog,de mégis elfogadtad.a dobozból előkerült még egy.aztán még azon az éjszakán elmeséltem neked életem kisebb nagyobb botlásait,és boldog perceit.te pedig csak ott álltál,a szürke pólódban,és a tavaszi esti szellő cirógatta meg kezedet.aztán nevettünk,és megtörtént az aminek talán előbb is meg kellett volna,bár most már úgy gondolom,hogy akkor,ott,annál a pillanatnál tökéletesebbet keresve sem találhattunk volna.így utólag visszagondolva úgy érzem most már tudom milyen fontos dolgok voltak ezek.minket megírtak egy regényben ahol a sorsunk olyan szoros volt,mint egy függő számára a drog.nem jó hasonlat.ennél szorosabb.belekevertük abba az éjszakába az érzéseket,és ez talán nem randi volt,hanem csak egy pillantás,ami megmagyarázhatatlan.na igen.előre kitervelt ötlet.de minden pillanatára emlékszel,ahogy én is."..ami szeretetből jön,nem kell visszaadni."az emberek néha visszavágynak arra a pontra,amikor még nem ismerték meg azt a személyt,aki a szívükbe mart pár szóval.és szeretnének úgy játszani,és futkosni a napsütésben a mezőn,akár a csillagok alatt a parkban,hogy nincs felelősségük.és olyan dolgokon nevetni,amik még akkor jelentéktelennek tűnnek,majd a napok múlásával egyre fontosabbá válnak.aztán eljön a pillanat,amikor már Ő jelenti a jó kedvet,a mosolyt az arcon,a szomorúságot,a napsütést,az elrobogó vonat hangját.és az a tudat,hogy ott van melletted,s még akkor is magad mellett érzed,ha távol van.hisztek a jövő szépségében,a percek múlhatatlanságában.egy olyan érzés fog körül titeket,amit ti ketten színeztetek ki,fehér,piros,kék,lila,zöld és más vidám színekkel.van,hogy sok mindent nem értünk,és van hogy a dolgok nem alakulnak jól,apróbb viták és kisebb nézeteltérések,de ez mind azt jelenti,hogy fontosak vagytok egymás számára,mert ha nem Így lenne akkor nem éreznétek emiatt egy picit rosszul magatok.aztán csak élitek a napokat.a nehéz dolgokat átélitek,és ezt mind csak azért,hogy boldogan és önfeledten egymás kezét fogva,a megismerkedésetek pillanatának megbánása nélkül,haladhassatok az úron,s élvezhessétek a napsütést.*"..azt hiszem,vakmerő különc vagy!azt hiszem,tehetséged van,hogy szembeszállj a szokványossal.nem szabályoknak érvényt szerezni születtél,hanem arra,hogy megszegd őket.tudod mit?igazából ezt csodálom benned!"én voltam a csillagtetoválás a könyöködön.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.