ja,és a tegnap estét inkább hagyjuk.Csabi,boldog névnapot!vezetés feeling.pillanatnyi boldogság volt.segített átvészelni a nehéz pillanatokat.arra a pillanatra építettem mindent.kevés volt az a mosoly,amit személyesen adtál nekem,mégis elégnek tűnt ahhoz,hogy felviduljak és elhiggyem,hogy ez boldogság.és aztán belém hasít a valóság.persze,ez soha nem maradhat ki.szánalmas várakozás.nem rejtőzik tartalom a mondatok közé.sorokba vájt keserűség.elfojtott düh és miegymás.szanaszét szórt emlékek,és azt vesszük észre,hogy értelmetlen szavakat vágunk egymás fejéhez.ami egykor még örömmel töltött el,az mára már csak egyszerű koncepció.azt hittem mi összeillő puzzle darabok vagyunk,és a sors majd összerak minket.de talán nem illeszkedünk egymáshoz eléggé.amikor azt hiszem,hogy nincs tovább,és feladnám,akkor jössz Te,és próbálsz felszedni a padlóról.mégis elveszünk a tömegben egymás mellett.valami hiányzik.talán csak egy félbetépett mosoly,úgy ahogyan rég volt.

az emberek azt mondják,szükség van a változásra.de arról senki sem beszél,hogy mi a teendő olyankor amikor minden,MINDEN,az egyik napról a másikra derékba tör.ami elveszett,űrt hagyott maga után.és aztán..a legnehezebb lépés az elkezdés.amikor magad mögött hagyod azt,ami addig a legnagyobb részt képezte az életedben.s végig gondolod százszor,hogy helyesen cselekszel-e,mégis mindig ugyanoda lyukadsz ki,eltántoríthatatlan vagy.csak a B terv maradt ki.."ha valakihez túl erősen ragaszkodsz,attól még nem fog szeretni."én voltam az,akire szükséged volt.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.