most olyan nyugodt hangulatom van.pedig lenne miről írnom.leérettségiztem meg satöbbi.még sem jönnek a szavak.kint süt a Nap,és az emberek élvezik a nyarat,a diákok meg a szabadságot.én meg az előbb sétáltam be az erkélyről.a kinti világ kicsit most rohanó.azért leírom,hogy július négytől nyári munka,na és.
valahogy sikeredett összehoznom a szóbeli érettségit,mert irodalomból kihúztam a tizenegyes tételt,ami amúgy is a szerencseszámom,és ki ne tudna beszélni Zrínyi-Szigeti veszedelem című barokk eposzáról?ja,és a nyelv újítás,mert 1844-ben lett a magyar államnyelv.de neked bele kellett szólnod,hogy a szintiaa sosem volt jó töriből.és a második andrás meg az aranybulla,sikeresen lerendeztem kilenc perces feleletben.most már nem gondolkodok azon,hogy mi lett volna a jó.mert nem érdekel.téma lezárva.oké.de a magyar és a tesi legalább jól sikerült.ez a lényeg.pont.a bankett pont jól sikerült,felejthetetlen.a boldogság áthatja a mindennapjaim.mert Ő itt van nekem.azért emlékszek még arra,amikor egymással szemben állva,kimondta hogy szeret,és megölelt.már három hónapja tartó állapot.boldogság.szerelem.ezt adtad te nekem.köszönöm Martin!mosollyal az arcomon nézek rád,aztán te meg a fejemhez vágod az összes hibám.a barátság kötél szerinted elszakadt,és a csomó megmarad.szerintem pedig csak nem fogadsz el olyannak amilyen vagyok.de tudod,nem fogok önsajnálatba menekülni.de neked azért sikerült.flegmának tartasz?akkor aztán tényleg nem ismersz.de már megtanultam,hogy sohasem fogok megfelelni mindenki elvárásainak.de nem is akarok.a vulkán kupán elért második helyezés volt az,ami már hiányzott,na meg a hat lövés,amit sikerült a hálóba céloznom.még mindig a szerelmem ez a sport.gratulálok Fertőszéplaknak!na és akkor a kérdés..elég volt e ez a teljesítmény,ahhoz hogy felvegyenek a NYME rekreáció-és egészségfejlesztés szakára?hm.majd kiderül.azért bízz benne.ha elolvastad ezt a pár értelmetlen gondolatsort,akkor csak játssz tovább a gondolattal.én is azt teszem.ha azt mondod,hogy bennem sok a gondolat,és az érzés.akkor dobok feléd egy mosolyt,majd csak ennyit mondok: te csak a felszínt látod,vagy a valódi érzéseket?mert az tényleg hosszú évek művészete,hogy meglásd azt ami bennem van."..megértem én,hogy hajszolod a sikert,hiszen valóban csodás dolog lehet híresnek,elismertnek lenni,tele pénzzel.de a siker nem ölel át és nem bújik oda hozzád este,ha fázol.remélem egyszer majd ráeszmélsz erre Te is!"azt hiszem nem szabad megállni az álmaink elérése érdekében,még akkor sem ha az élet néha térde kényszerít bennünket.de ez egy örök kérdés marad mindig.megunhatatlan.de én inkább kinézek az ablakon,és az ágyadon állva,nevetve,a párnát hozzád vágva nézem a narancsos eget.te pedig egy mozdulattal elkapod a nevetésem,és mindketten tudjuk,hogy ez a pillanat örök.a bőrömre tetoválva neved,mutogatnám a világnak,hogy mennyit jelentesz nekem.és ahogy a tükörbe nézek,együtt nézünk vissza belőle.és nem csak a képzelet játszik az agyammal.hanem ez a valóság.és reményt növesztve,nézünk egymásra.én voltam az arcodon megcsillanó elkószált napfény.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.