most már eljutottam arra a pontra,amikor össze tudom foglalni a gondolataimat.torokfájás.jeah.pont erre vágytam,erre volt szükségem.
vasárnap Vulkán-kupa,második hely,szép volt lányok.rossz kezdés után jó vége lett. :)
az a tény,amely most már valósággá vált,igen..vége.de nem változtatja meg azt a tényt,hogy jó volt az együtt töltött idő.a szakítás soha nem lesz jó,és a szakítás soha nem örömmel jár,az alkalom pedig soha nem megfelel.persze gondolkozhatnék azon,hogy miért kezdődött el,ha vége lett.de felesleges gondolatmenet lenne.persze,a legtöbb dologról mindig Ő jut az eszembe,és ez egy darabig nem is fog máshogy lenni.de az idő mindenre gyógyír.

ahogy körbenézett a játszótéren,az utca fényei meg csillantak a hinta tartórúdjain.arcán ott derengett a gondolat,a félelem,az ijesztőnek tűnő távolság,a menekülés útja.a barna szemeiből kiveszett a tűz,már nem lobogott benne az érzés.s hanyag mozdulattal beleült a hintába,s lábát a homokon tartva,elkezdett fel-alá hintázni.szürke tornacipője hamar átvette a homok színét.de nem érdekelte.azokban a pillanatokba,amiket ott töltött,hintázva,egyedül a kezében egy vodkás üveggel,az üresség jellemeivel ruházta fel.az érzésekbe vetett hitét perdítette táncra azokban a percekben.újdonsággal hatott rá a bizonytalanság,és azok a dolgok,amelyek gyötörték elméjét.kitépték belőle a vonzalmat.és ahogy legördült egy könnycsepp az arcán,elfogta az érzés,hogy egyedül van.és zokogott,arcán szétfolyt a fekete szemfesték,és arcát kezébe temetve próbálta megérteni a miért-eket.a feszültség és a hiány mardosta a gyomrát,és a következő mozdulattal ráhúzott a vodkás üvegre.támaszt várt,hogy végre valaki megértse,és hogy az özönlő kérdések helyett,valaki megölelje.s miközben ott ült egyedül,a szél meglebegtette barna lófarokba kötött haját,borsozó testtel nézett előre.szemében üresség,és érzelemmentesség.nem tűnt egy címlaplánynak,de belülről több volt benne,mint kívülről.egyedül volt.míg nem megszólította valaki,kezét nyújtva felsegítette..
-szia.jól vagy?mi az az üveg a kezedben?normális vagy?nem teheted ezt..
egyre hűvösebb volt oda kint a levegő,fejét lehajtva sétált tovább,s mellette az alak,támogatta.arcát csípte a hideg,és gondolatai azt sugallták,hogy nem lehet tehetetlen,az nem Ő lenne.s az üveg tartalma kiürült,miután arcán végig futott egy aprócska kis mosoly.de nem most,és nem itt."ha szeretsz valakit,akkor azt akarod,hogy boldog legyen,akkor is ha emiatt te egyedül maradsz."én voltam az elmúló érzelem.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.