a javító szociálpszichológia zh-m négyesre sikeredet.ez így pont elég.a mindennapi kosárlabdázás megfűszerezte egy kicsit a tavaszt.de most a Nap egy kicsit elbújt.talán eső lesz.vagy nem tudom.de tavasz van.a gondolatok amik a fejemben vannak,olykor megtörténnek a valóságban is.nem kiszínezve és nem tündökölve,csak úgy szimplán,feketén és fehéren.egy kicsit átértékelem a hintázást,és a homokozást,az írni tanulást és az olvasást,a péntek estéket és az érettségit.azt hiszem hiányzik.mégis,őt nem álommá növesztettem,hanem megvalósítottam több mint fél éve.s nem rágódok azon,hogy mennyire a szívembe zártam.hisz mindig mosolyt csal arcomra.és az ölelése közben érzem azt,hogy ez nem csak egy pillanatnyi állapot vagy fellángolás.de nem tudom pontosan leírni.ezt érezni kell.s talán megértettem időközben,hogy van amiért érdemes küzdeni.nem kellenek mindig a mosolytól megremegtetett pillantások,olykor elég egy oda bújós cselekvés.s nem keresem a miértek-re a választ,mert nekem elég,hogy Ő ott van.s nem én döntöttem afelől,hogy mennyire legyen közel hozzám.s ha olykor-olykor elkapja a pillantásomat,érzi talán,azt amit én.talán egy kis félelem.vagy nem tudom.de akkor is tudja,hogy szükségem van rá.és szeretem.s ha mocskos játékokba keveredek magammal,akkor ott a világ szélén állva is tudom,hogy nekem Ő kell!s kezdtem érezni,hogy egy kicsit hideg van.pulcsi lehúz.és egy kattintással mentés a blogon.és ez jó."..megtanultam,hogy aki nem keres,annak nem hiányzom."én voltam a kisimult ránc az arcodon,ami mosolyra késztetett téged.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.