állj meg egy percre.ne félj,nem bántalak.ne bámulj,csak lásd meg bennem a mivoltom.igyunk egy gyömbért és egy kávét.ha lehetne szembe ülj velem,úgy látom a szemeidet.az első mosolyod után azt fogom kérni Tőled,hogy mindig mosolyogj.mosolyognom kell,mert ahogyan rám néz felemel.mondom,hogy szép vagy,te azt hiszed ez csak ócska közhely.azt hiszi szép vagyok,pedig most csak azért gondolja ezt,hogy levegyen a lábamról.repdesek az örömtől,hogy Velem szemben ülsz,miközben iszom a kávémat.imádom nézni már most,ahogy beszél,és ahogyan issza a kávéját.elmondom Neked,hogy komolyan akarlak,erre Te a szemedet sem rebbented.nem veheti észre rajtam,hogy oda-vissza vagyok érte.inkább nem nézek rá.megkérdezlek,hogy kivel,mikor,merre,hogyan,meddig.aztán te csak mosolyogsz,és közben diplomatikusan válaszolsz.tudtam,hogy a múltam érdekli,de nem baj,elmondom,legalább megtudja milyen voltam,és talán megérti az okokat.igen,neki elmondhatom.ne haragudj de nem nagyon figyelek Rád,mert elvesztem az arcod szépségében,ahogyan az ajkad mozog,egyszerűen csókolni való.nem tudom miért,de azt akarom,hogy megcsókoljon,és hogy mellettem legyen mindig.én nem kérdezem meg a múltját,mert őszintén szólva nem érdekel.a jelenjének a részese akarok lenni.észreveszem,hogy zavar a kibontott hajad,ahogyan a barna tincsek ráhullnak a válladra,és hozzád simulnak.vágyom az érintésedre,de nem akarom elsietni,ezért inkább nem szólok,hogy hozzád érhetek-e és eltűrhetem-e a tincseket a gyönyörű arcodról.bárcsak megérintene,vagy végigsimítaná az arcomat.de most marad csak a beszélgetés.hú ez most komoly?a szemét dög hogy tehette Vele ezt.annyira gyönyörű.de nem,nem érintem meg.nekem tutira Te kellesz.és a búcsúzánál nem tudom megállni,hogy ne csókoljalak meg.annyira szép vagy.ez most csak ennyi lesz,mert elutazik,de legalább itt volt velem,csak tudom,hogy nem ábrándozhatok az érintéséről,csak marad a kegyetlen és fájdalmas valóság,ami akkor lép mindig be hozzám,amikor egyedül vagyok.nem érinthetem.csak Veled lehet teljes az életem,gondoltam és félszegen odébb álltam,nem akartam fájdalmat okozni.és beültem az autóba,láttam ahogy végigkísérted a tekinteteddel a nyomaimat.mintha valami megcsillant volna a szemedben.de nem érdekel.ez fontosabb mint bármi más.mikor érinthetem meg újra?"ott találok Rád,ahol nem is hinném,ott veszek el Benned,ahol nem találsz rám,még te sem."én voltam az illúzió,amiről mindvégig írtál.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.