tegnap délelőtt Szombathely..ruha nézés,aztán csónakázó-tó.
a szimonetta tegnap volt 19 éves.kicsit jól sikerült az este.Vönöck majd Trója.:)
pénteken az irodalmi kirándulás is pöppet jól sikerült.:)
ez egy ilyen hétvége volt.

amikor az ember el jut arra a pontra,ahol már nem érzi fontosnak,azt ami eddig a legnagyobb részt képezte a környezetében.amikor már feleslegesnek tartja a próbálkozást.
amikor a boldog pillanatok már csak emlékekként villanak fel az elméjében,és a valóság elsöpri a mesék világát.
amikor igazából megismeri azt amiről eddig azt hitte,hogy tökéletesen ismeri,és tudja kezelni.aztán hopsz..rá kell jönnie,hogy tévedett.
nem lehet mindent arra fogni,hogy elkapott a pillanat heve..ha egyszer kimondtad,cselekedtél,utána nem mindig segít egy egyszerű bocsánatkérés.
amikor hiszel olyan dolgokban amiket igazából te festettél színessé a gondolataidban,pedig a valóságban fekete-fehér színekben pompáznak.
amikor hiszel az igaz szónak,és az ígéreteknek,aztán mindig képen vág a valóság.könnyebb az igazság helyett azt látni amit akarunk.
mennyi pofont képes elviselni az ember?
mikor veszti el a mesékbe vetett hitét?ahol a boldog királylány elsétál a királyfival,ahol a főhős megkapja amire vágyott,ahol az álmok valóra válnak a sok akadályt pedig leküzdi az érzés,ami őszinte.
de..semmiféle erő nem kell ahhoz hogy az ember átéljen egy pofont.az egész a bátorságon múlik és az akaraterőn.csak tudni kell felállni,néa el kel egy kis segítség.
néha meg akarom rajzolni az elmúló nyarat és kiszínezni a szürke dolgokat.úgy sokkal jobb lenne.:)

köszi,hogy benéztél.:)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.