tegnap állásinterjú.jeeah.vezetés.ohje.még nem tudom.ma fodrász.szeretlek Balázs!
a kovácsoltvas kapu előtt a terebélyes fa árnyékában ült.a reggeli álmatlanságát a vonatok moraja zavarta meg.ahogy a síneken elhaladt a vonat,az álom megszűnt abban a pillanatban.de azokkal az apró semmilyen mozdulatokkal,amelyekkel vizsgálta a ráncokkal teli arcát,azt tükrözték,hogy nem nagyon foglalkoztatja,az,hogy felkeltették,s kitépték az álmaiból.talán már nem volt oka hinni azokban.drága dohány a táska alján lapul,kézbe könyv kerül,és a rögös úton a léptek hangja hallatszik,ahogy az irányt a vasút felé veszi.csak Ő maga tudta,mi a baj.mi történt tegnap?belehabarodott,aztán eldobta magától,s ahogy az már megszokott a romantikus történetek végén,elsétált,és vissza sem nézett.ott hagyta darabokban,összetörve.érzésektől mentesen otthagyta.s ahogy belépett a váróterembe,minden tekintet rá szegeződött.lenéző pillantások,és egyhangú,monoton prédikációk.kopott farmerja zsebéből telefirkált cetli lógott ki,fekete converse tornacipője agyon használt formában igazodott a lábához,s a bőr kabát sem most élte fénykorát.de kezében ott lapult a könyv,amely megnyugtatta.a törődés nesztelenül lapult meg arcán,nem kavart nagy port,miközben tengerkék szemében megcsillant a fájdalom.derékba törték a lelkét,kiaknázták a gyengeségeit,a szívébe martak,és mint egy használt ruhát,eldobtak.elmacskásodott végtagokkal leült a padra,és egyik pillanatról a másikra,mosolyt csalt arcára egy nagy költő idézete a könyv elejéről,amelyet a kezében tartott."Erősen koncentrálok.Mármint csak arra,rád,hogy mit kéne most éreznem.Nem passzolunk lélekben."én voltam aki megmosolyogtatott.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.