egy csésze teával a kezemben,leültem a gép elé.
a pillanat magával ragadott,és a gondolataim valahol egész máshol jártak.
ahogy kint az utcán bojongtam a hóesésben céltalanul végig a főutcán,néhány érzelem kirajzolódott arcomon.éreztem a hieg szellő érintését az arcomon.
nyugalom volt.csak én nem találtam a helyem.nem tudtam mit akarok,nem tudtam hova akarok menni.
most csak a köd ragadott meg és nem a friss hótól fehérré változott faágak.nem a lámpások fénye,amely az utat világította meg.
a nyugtató zene ami a fülembe szólt,eljutatott valami módosult tudatállapotba ahol nem érzékeltem a külvilágot.
amikor elindultam hideg volt..és ahogy már több utcát végig jártam,éreztem a melegséget.
aztán egy gondolat hasított megfáradt elmémbe..minden megváltozott.te is és én is.nem akarom már azt ami a kezdetekkor volt.azt a rózsaszín felhős elvakult szerelmet..nekem elég ha boldog vagy mellettem.nem számít ki mit gondol,ki hogyan cselekszik,és ki hogyan befolyásol.nem számít.és ha ezt elhisszük,akkor nem lehet akadály.a dolgok megváltoztak,és ezt mi elfogadtuk.tudod mit?ne gondolkozzunk..
csak sétáljunk a parton,a víz simogassa lábunkat,érezzük a nap sugarak melegét,és hallgassuk a vidám strandolók hangját,hogy mindez emlékeztessen minket arra az érzésre,hogy boldogság..
de most megyek,és megpróbálok adni neked valamit.
tudod mint a filmeken..az érzés..:)

köszi,hogy benéztél.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.