esős májusi nap.anyáknapja.köszönöm anya,hogy vagy nekem.a heti vizsgák kipipálva.a tegnap este jó volt,Dávid és Dorina.mert csak.de jó volt.ahogy sétált felfelé a kopott tölgyfa lépcsőkön,a padlás zegzuga már nagy örömökkel várta.nem tudta pontosan mit is keresett.csak látni akarta a régi emlékeket őrző dolgokat.a kinőtt cipők,a lefeslett ruhák,a plüssállatok.mind-mind arra emlékeztette,aki egykoron volt.s a gondolatok sokasága telítette meg kihűlt elméjét,a dolgok amelyeket elszalasztott,és a pillanatok amikor inkább elmenekült,ahelyett,hogy maradt volna.de most,ahogy ott állt szemben a régi dolgokkal,elmosolyodott.hisz azok a tárgyak,egykor élete nagyon fontos részei voltak.s a kedvence,az a sárga tornacipő.amely annyiszor volt rajta,hogy kopott és kifakult.de lehet bármennyire is csúnya és fakó,akkor sem fogod eldobni.mert sokat jelent a számodra.kösz az ihletet."gyakran úgy tanuljuk meg,hogyan kell megoldani egy problémát,hogy megoldjuk."én voltam a kopott sárga tornacipőd. (Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.