mert 18:40 van és süt a Nap.és mert mire befejezem a blogot valószínűleg már elmúlik negyed nyolc is.:)igen.szerda van.napsütés.sunshine meg miegymás.
tudom,hogy valójában semmit sem birtoklunk,csak egy darabig magunkénak tudhatjuk.
rájöttem,hogy a szerelem mindig más.akárhányszor eljön az életünkben,mindig máshogy érzünk.mindegyik más miatt különleges,és megismételhetetlen.főleg a nyári szerelmek,amelyek véget érnek az ősz jöttével,és a távolba révedve,csak a fájó pillanatokra emlékszel.de ez már csak ilyen.ez van.ezt kell szeretni.
"..jócskán előrefutottunk az időben.és bármeddig elnézek,téged látlak benne.ettől kicsit megijedtem,de sokkal jobban vágyom azt hogy így legyen."
én nem mondtam,hogy könnyű lesz,és azt sem,hogy mindig felhőtlen mosollyal fogunk egymásra nézni.de pont ettől szép és elfogadtuk,és a döntéseink következményekkel járnak.aztán egy pillanatnyi színészkedés..
és máris a templom kertben a padon ülve,lógatja lábát,mintha mi sem történt volna.a sárga tornacipő a régi.a szakadt farmer és a fekete pulcsi.csak a karkötőn villant meg egy-egy odaesett fénysugár.a karkötő egyedi volt.ezüst,lila és fekete mintákkal.
love.peace.drog.sex.ilyen feliratok lógtak le róla szépen sorban.mégsem volt egyedül,nem érezte a magányt..ez volt a legjobb az egészben.ez a legszebb érzés.
nem csak feszengett attól,hogy inkább elrohan és fut mielőtt még elvesztené az álmát,hanem a karnyújtásnyira álló alak magához szorította és közösen álmodtak tovább.több hónap várakozás után,nem hagyta elveszíteni azt ami számára a legfontosabb volt.mert akkor,ott abban a pillanatban megértett mindent.:)
ahogy a drogos képes szembenézni az anyaggal,és lopni,hogy megkapja azt amire szüksége van,ő is képes lett volna megtenni bármit érte,hogy végre változzon valami.és változott is.mert a szavak csak tettekkel érnek valamit is.
felállt a kopott padról,cipője talpa a kavicsokat érte minden egyes újabb megtett lépésnél.s ha tehette volna,mellette lett volna abban a pillanatban is.
de nem tehette.csak a képzelete játszott az öleléssel.
eddig nem hitt benne,de most már tudja,hogy nem csak a gyerekek számára találták ki.a hazafelé úton ihletet kapott,mert a gondolatokat most rólad,érted.minden másodperc furán telik nélküled.egyik pillanatban sírt,a másikban pedig az élet nagy dolgait kutatta.aztán egy kattintás,és máris elmentve.
a cigis doboz az ágyon landolt,az utolsó slukk is elfogyott.s a nyugalom birtokolt mindent.Ő pedig nevetve a világon rakta kezedbe életét.ne kérdezd,hogy miért.pedig tudom,hogy minden miért-nek vagy mertje.
én voltam a frankó hollywoodi sztárszínész,és hazudtam a médiának.ott a pont.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.