punnany massif.alig jó.és most jobb nem is lehetne.élvezd mégha fáj is,minden egyes frázis.karácsony este nem tudok mást elképzelni.na jó,ma csak száz ismerősöm üzenőfalán olvastam..ahelyett,hogy esne a hó,napsütés van.csak annyit fűznék hozzá,hogy a karácsonyban nem az a fontos,hogy essen a hó,nem az,hogy sokat együnk,nem az,hogy minél szebb ruhában legyünk,és hogy minél több ajándék legyen a fa alatt.ez mind csak külsőség.a lényeg a szeretet,ha az nincs meg akkor semmit sem ér az egész.és amúgy is a legértékesebb ajándékokat nem lehet becsomagolni.és ebben részem volt,egy ölelés,egy mosoly,és kedves kis szó,és az az érzés,hogy szeretnek.ez a legfontosabb.élvezd,hogyha rontottál,tanulhatsz belőle.még mindig szavakkal kifejezhetetlen boldogság.és ez a fontos.mikor rám mosolyog,megölel.még mindig.még..még mindig.nem tudom,talán most kéne gondolkoznom azon,hogy ez az évem milyen is volt.de azt hiszem felesleges.feltehetném azt a kérdést,hogy a részeddé váltam e annyira,hogy január után is az leszek e.de azt hiszem,ez csak egy kis ócska,és értelmetlen kérdés.attól nem változik meg semmisem,hogy a decembert a január követi.attól még nem zárul le a 2011-es éved,hogy december 31.én az alkohol mámorában töltöd az estét.azon sem agyalok,hogy mit csináltam rosszul,vagy hogy mikor döntöttem helytelenül.mert azokból a dolgokból tanulunk.és hogy ki pártolt el mellőlem,nem is tudom.a lényeg,hogy volt aki mellettem volt,és ez a jelenben is így van.és ez a fontos.akivel már nem beszélünk órákat,és nem töltjük együtt az estéket,nem bulizunk minden hétvégén,nem egy padban ülünk,vagy akár már nem ölel meg és meg sem ismer az utcán.nekik okuk volt arra,hogy mellettem álljanak,és szintúgy okuk volt arra,hogy most ez már máshogy van.de ebből is tanulunk,és nem pedig szomorkodunk,hogy jaj de rossz.mert nem.egyáltalán nem rossz.mára már csak szép emlék,egy-egy elvesztett barátság emléke,és hogy őszinte legyek,örülök,hogy nem kell egy-két embernek a szemébe jó pofiznom,és mosolyognom az értelmetlen kis butaságaikon,mert azt hiszik,attól még,hogy öt kiló smink az arcukra van kenve,belül is szépek.hát de nem ám.de ők hadd gondolják így.de amúgy ez elég csóróság.meg,hogy személyiséget lopnak.vicc.én sem vagyok egy hibátlan és tökéletes ember.na de azért megtanultam pár dolgot.mert kénytelen voltam.voltak dolgok,amikre nem vagyok büszke,de bevallom őket.és nem tagadom.mert az is én voltam.és pont ezen dolgok miatt vagyok most az,aki vagyok.de az már mind csak egy-egy régi emlékekből összeállt poros fejezet.ja és még mindig punnany massif.mert ez nyugtat.ja,és boldog karácsonyt!ez a pár sor elég is volt,azt hiszem."..ne félj önmagad lenni!hisz tudod: az eredeti festmény jóval többet ér,mint a másolata."én voltam a csillogás a szemeidben.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.