február.
2012.02.06. 21:07
a meleg szobából az ablakon át csodálom a hóesést,s vele együtt a kinti hófehér világot.mindent hó lep.és egy kicsit elgondolkodtat,nem tudom miért.aztán jól felöltözve harcba szállok a széllel,de hiába,mert a buszon is az ablakon át a hópelyhek szállingózására leszek figyelmes.most ez a menő.azt hiszem.a füles a fülemben,s a zene magával ragad,miközben a kinti világból nem érzékelek sokmindent.csak egy negyvenes éveiben járó férfi,jól felöltözve,szürke szövet nadrágban,vastag sállal a nyakában,szólít meg..csak a bérletemet kérte el.egy karnyújtás.és ismét megszűnik.a zene ismét feloldoz,és nem gondolkodok,csak pillanatról pillanatra hallgatom a rímeket,és minden kiénekelt szó után,még közelebb érzem magamhoz a dalt.mert ez így jó szerintem.aztán az egyik kereszteződésnél,a piros lámpa által okozott fékezés ismét kizökkent az illúziókkal átitatott valóságba.figyelem az emberek lépteit,s ahogy felénkvetnek egy pillantást.nem tudom mit gondolnak,s hogy mi a céljuk,s igazából semmit sem tudok róluk.de az arcukon mégis csak elővillan a jól megszokott szerepfelvétel.s egy udvarias kérdésben megfogalmazom az egyik idős bácsi felé intézett mondanivalómat.Ő pedig csak elmosolyodik,s én értem mire gondolt,de ha mégsem láttam volna az arcán a pici kis boldogságot,így szólt:”köszönöm,de nem.majd ha öregnek érzem magam,akkor majd igen.”én visszamosolygok,s rájövök,hogy mennyit jelent egy félpercnyi kis kedvesség.hisz hozzájárultam ahhoz,hogy a mai napja se teljen mosolygás nélkül.mert mindennap amit nevetés nélkül töltünk el az elvesztegetett.aztán a lépcsőn felsétálva már azon gondolkodom,hogy mihelyst belépek az ajtón,készítek egy forró kakaót,és elszürcsölgetem,miközben a gondolataimat a nép elé vetem.s mi ebből az egészből a tanulság?néha le kell venni a maszkokat,s őszintén mosolyogni a világra.s abbahagyni a játékot,s tapsot kapni a zárómonológ után.értsd ahogy akarod,nekem teljesen mindegy,nem érdekel."..ne hagyd,hogy a szíved akadályozzon abban,,amit szeretsz."én voltam az ölelés,mely hozzád ért.(Y)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek