egy almás sommersby mindig jobb kedvre derít.miért is ne.meg a napsütés.legjobb.tavasz,már vártalak.a masszőr tanfolyam is meg volt a hétvégén.s hogy gyógymasszőr?nem tudom.egyenlőre ennyi.és,hogy Balázzsal minden okés-e?persze.szerelem.tavasz.bolondság.vidámság.szeretem a tavaszt.
aztán egy koppanás a fakó padlón,semmi más.a hangzavart félbeszakító aggódó pillantások.megszűnik a hangos zene,az alkohol fortyog a szervezetekben,s a heroin a kokainnal éles táncot jár az elmékben.senki sem józan.de a koppanás.mindenki csak bámul,s a nő a földszinten,a nyirkos hidegből lépett be.s a hang hallatán arca megrendül.a pillantása találkozik az egyik fiatallal,aki épp a fotelban ülve elégíti ki magát.a kopott ajtók csapkodása,mintha lassított felvételként mutatná be a világot.a dohányzóasztalon lévő kokaincsíkokat csak úgy falja a fiatal kis barna,a látvány hányinger,ahogy a sminktől az arca totál feketében pompázik.tekintetéből sugárzik,hogy kiélt kis ribanc.pacsi a szülőknek.de a koppanás.s ritmikus lépésekkel az emeletre futva,a színtiszta valóság tárul a szemek elé.s már nem hiszel abban amit azokban a kis szaros tündérmesékben hallottál.s a tudat,hogy nem te vagy a sztár ebben a kicseszett történetben,lehangol.te tudod,hogy hiába telt el sok sok év,az érzés nem változott.elvégre megtaláltad benne aki nem kamuzott,és nem adta neked a a másik énjét,pedig skizofrén minden ember.hisz elvégre téged szerettek,de aztán elcseszted,pedig pusztán önmagadért szeretett.s ahogy látod,hogy ott fekszik,egyszer csak úgy érzed,hogy a szíved veszélynek van kitéve,eddig tudtad,hogy megéri küzdeni,de akkor,ott,abban a pillanatban megváltozott minden.elhitted,hogy minden rendben lesz,aztán a drog,a buli,s a zene elvette.s a legszarabb,hogy te hittél benne,s ez volt ami hajtott előre.hiába hitted,hogy a múltad,ha megláttad,tudtad,hogy önmagáért szereted,és hogy sosem fog elmúlni.aztán ahogy kinyitotta a nő az ajtót,halk suttogások közepette a háttérben,megpillantotta őt,aztán rájött valamire,ahogy az ajtófélfát támasztva a másik férfira pillantott.ő megpróbálta.s egy pillantásból kiolvasva mindent..egy átlagos szombat Los Angelesben.
attól,hogy egy írás depressziós,még nem biztos,hogy igazat mond.vagy csal Kaliforgiát néztem."akadnak az életben olyan emberek,akik ösztönzik a művészetet.felfújjuk őket ezekké a mitikus karakterekké,és felruházzuk őket mindenféle varázslatos tulajdonsággal.de lehet,hogy csak egy lépcsőfokot jelentenek valami nagyobbhoz,jobbhoz."én voltam a drogod,mely nélkül nem voltál önmagad.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.