arról már inkább nem is beszélnék,hogy az élettan csak másodszorra lett meg,de nem nagyon izgat,a lényeg,hogy meg lett.az angol zhn is túl vagyok.nem is rossz.a héten még szorgalmi időszak.aztán vizsgaidősuck.de azt még hagyjuk.tegnap Praktiker.hova tűnt a meleg?pont.s ismét a kérdések.ki választja meg azt,hogy milyen úton járjunk?ki szól,ha rossz döntést hozunk?ki vezet minket őrült helyzetekbe,és rángat bele a küzdésbe,hol a győzelmünket kiegyenlíti a lehetetlennel?ki az,aki sosem bántja meg azokat az embereket,akiket szeret?ki az aki megtanítja,hogy tudjunk nevetni a bánaton,s a hazugságokon?ki az,aki előrébb visz minket,s lökdös az úton?ki az aki,rendelkezik a szabadságunk felett?s ki az aki irányítja az érzéseinket?ki az aki erőt ad ahhoz,hogy túl lépjünk a nehézségeken,s elfelejtsük a múltat?s végül,ki az,aki arra késztet,hogy kiírjam magamból a gondolatokat?talán a válasz egyszerű,mi magunk!s talán ez mind összefoglalható egy szóban: harc.hát küzdj!talán csak értékelni kéne magunkat,s végignézni,hogy mennyi minden múlik,azon,hogy hogyan állunk hozzá a dolgokhoz.pont.ahogy ültem ott az ablakban,a kávéscsészémet szorongatva,a háttérben pedig hallottam,hogy a lejátszó lista egy új számra váltott.és azt hiszem akkor,ott megértettem valami nagyon fontosat.úgy érzem,változtam.több mint nyolc hónapja más lettem,más emberekkel,és kevesebb régi ismerőssel.megtanultam,hogy sohasem lehet elég keménynek lenni,illetve soha sem lehetünk elegek,mert olyan nincs.a mai világot a pénz irányítja,és az,hogy kinek milyen a családi háttere.a valódi értékek eltűntek.csak nézz végig az utcán,s vedd fel a szemüveget,hogy lásd..a kislány ott sétál az utcán,s kevesebb rajta a ruha mint az anyján.talán hiányzott neki egy apai pofon.megtanultam,azt is,hogy pont azok az emberek,akikre azt hiszed,hogy megbízhatsz bennük,ők fogják a legnagyobb csalódást okozni.s nem egy körülöttem lévő ember mindennapjait néztem már végig,ahogy szíveket törtek apró darabokra,ahogy leitták magukat egy-egy züllött péntek estén.pont.s ahogy közeledik a nyár,a gondolatok is a fejemben itt-ott megjelennek.s ismét arcon üt a felismerés,hogy az elmúlt nyarak pillanatai nem homályosultak el.s igazából egyszerű az egész.emlékek,a nyár megismételhetetlen pillanatai,egy szempillantás alatt a múltunkká válnak,s ami akkor fontosnak számított,mára már csak emlékkép,ami olykor-olykor sebet üt az arcunkon.s jobban belegondolva,ez így helyes,hogy már nem focizunk együtt a strandon,s nem sétálunk fel a Tihanyi-apátsághoz úgy,hogy végignevetjük az utat,egy jégkása társaságában,hogy már nem a tavalyi Magyar tenger megnyitós este van az eszünkben.de azért,egy kicsit hiányzik.s ezzel mindenki így van.de a lehetőség,hogy most más lesz,jobbá teszi az egészet.pont.
neved tetováltatnám bőrömre,és köszönöm.szeretlek,s te is szeretsz,meghallgatsz,és ez kölcsönös,és már több mint nyolc.!pont."nem azért vagyok veled,mert jobb vagy a semminél,hanem azért,mert jobb vagy bárkinél."én voltam a bőrödre tetovált C.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.