a pihenés tölti ki a napokat.vasárnapi fürdőzés Balatonfűzfőn.kicsit jó volt.a szombati SP koncerten is túl vagyunk.nem,nem vagyunk különlegesek.csak vagyunk valakik,sem a világ szennyei,sem a tökéletesség példaképei.csak vagyunk.még mindig az a pár vagyunk,akik osztoznak a reggeli jókedven,s akik nevetnek a konyhában,miközben elhiszik,hogy ez igaz.még mindig az a tökéletes páros vagyunk,akik az első nap után voltunk.hosszú hónapok művészete ez,ahogyan szépen lassan azzá lettünk együtt,amit mindig is reméltünk.rémes butaság lenne,ha azt gondolnánk,hogy a világ formált ilyenné minket.hisz mi magunk tettünk azért,hogy a mosoly őszinte legyen.én is képes voltam arra,hogy ebben a romlott világban megpróbáljak szeretni,vagy legalábbis arra amit az emberek annak neveznek.s tudom,hogy mindig is az első mosolya lesz előttem,s úgy elraktároztam azt a pillanatot,mint a tél a tavasz első napsugarát.s tudod mit?szívesen sétálnék veled a naplementében.s talán én vagyok a mindened,s az egyetlen legyőzhetetlen félelmed.szeretlek.aztán szétszórt ruhák borítják a szoba minden egyes zugát.a rúzsfoltok már elkenődtek,és semmibe vettem őket.de mindegy is.nem tudom mit várok.rádobok egy lemezt a lejátszóra,és mindig ugyanaz szól.már megszoktam.öngyújtó a kezemben,de győz a nem.talán ez így helyes.nem az illúziók illata bódít el,miközben az embereket figyelem,hanem akarattal tekintek rájuk,miközben elhaladnak mellettem."az élet nem azt jelenti,hogy túléljünk egy vihart,hanem,hogy tudjunk táncolni az esőben."én voltam a kis csillag a dalszövegben.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.