július tíz.
2013.07.10. 19:05
muszáj írnom..vezetés és nyár.és vasárnap strandfoci első hely.szép volt csajok.hétfő Balaton volt.tarka ábrándok,de a valóság egy színben tárja elém a képet.hangok simogatják füled az illúziókban,de a valóságban dermedten meredsz a monitorra,minden egyes elolvasott sor után.megszűnik a külvilág,csak ti ketten vagytok.de persze ez megint csak vágy.helyette megkapod a mérhetetlen távolságot.
talán az illúziók,azok amiket ki kell irtani ahhoz,hogy boldogok lehessünk.de mi van akkor,ha közben azok dobnak el minket,és tántorítanak el.és aztán a barna tincsek az arcodra hullnak,akkor veszed észre,hogy könnyezel,hogy elkoptál,és nincs ami visszatartaná a könnyeket.sokszor a legnagyobb magányban jössz rá,hogy nem érzed azt,ami addig motivált.eltűntek a közös percek,és a vég el láthatatlan nevetések.olyankor kell erőt merítened,és nem önsajnálatba menekülni.eldobni mindent,és újult erővel terveket szőni.és egyedül kell erősnek lenned.
és csak ülsz ott továbbra is,és figyeled a tekinteteket,és érzed,hogy gyenge vagy.arcodról lefeslett a fekete szemfesték,és könnyes a tekinteted.a dühöd pedig percenként növekszik,és töri össze az addigi gondolataidat.elveszettnek érzed magad.emlékekbe gyűjtöd az eseményeket,főleg azt,amikor a hintánál beszélgettetek.s bevillannak a képek,s te tehetetlennek érzed magad.ide már kevés vagy,ezt gondolod miközben rágyújtasz egy cigire,hogy kifújd a füsttel együtt a gondokat.felidézed az arcát,milyen fura is,hogy ennyire pontosan sikerül,mintha ott lenne veled.kegyetlen képkockák,őszinte vallomások,és most szavak nélküli elutasítást kapsz.kezded elfogadni a tényt,hogy nem minden vidámság és nevetés..de hogyan,amikor minden egyes napban benne van?csak tudná,mennyire fáj..
és csak ülsz a monitor előtt,kezed ökölbe szorítva,és nézed a villódzó fényeket,amelyek táncot járnak..percenként frissíted,de semmi..nincs új üzenet.s,tudod,hogy megint egy hosszú éjszakának nézel elébe..s,hogy hogyan tovább?majd a pillanat alakítja..vagy itt már nem?a jó ég tudja,mikor bonyolítunk túl vagy épp rontunk el valamit."én voltam egészen eddig a vágy a szemeidben.(Y)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek