Arra gondoltam,talán valóság is lehet ez az egész.Ot állhatnék én is a vallató szék elött,s arcomon nekem is milliónyi izzadság csepp folyhatna végig..de mégsem én állok most ott.Egy fiatalember roskadozik ott a kegyetlen tekintetek elött.Tudja,hogy ez a sorsa..de egyszer én is ott fogok állni..
s ha egyszer ott leszek..a szoba közepén,megbénulva kiutat keresve,mindenkinek a tekintete rám fog szegeződni,s mindenki nevetni fog,s gúnyos kacajjal pillantanak majd felém.Egyszer úgyis el fog jönni.Menekülni akarok majd onnan a rengeteg ember közül.de nem fogok tudni.elállják előlem majd az utat.az asztal felé vetem tekintetemet,s valami erős suhintás éri el kezemet.ez fájt.gondolom magamban.s ér egy ütés bal oldalról is.egy kemény érzés kerít hatalmába.elöttem egy férfi.erős testalkatú.ö az akit nekem szántak.A körülöttem lévő emberek mind engem hibáztatnak.Én erős vagyok.de meddig bírom vajon?én nem szólalok meg.ütnek.s érzem ahogy könnyed vér folyik át testemen,s lecsurog a földre.ez fájt.csendben vagyok,nem szólalok meg.nem engedek nekik.belém rúgnak.Héé ez fájt.de nincs mit tenni.tűrnöm kell.
érzem,hogy sodródok az árral..de egy kéz nyúl felém.megijedek.de ő szorítja a kezmet.körülöttem mindneki nevet.s Ő azt suttogja a fülembe: szeretlek..próbálom nyitva tartani a szememet..de nehéz.fáj.minden porcikám fáj..éget a nyílt seb.egy üvegdarab állt ki a combomból..miért kaptam ezt?néhány ember kimegy a szobából,hallom a lépteik zaját.de egyre halkabb minden.érzik,túl messzire mentek..ennyire nem kellett volna.
Lassan kiürül a szoba..de én ott fekszek a szoba közepén..s kezem még mindig szorítja az idegen.mellém guggol,s érzem,hogy ver a szíve..rámmosolyog.fájdalmas mosoly,érzem.
odahajol közelebb,és azt mondja:"Tudom,hogy tudtál szeretni.Mindenki követ el hibákat..semmi sem volt hiába való."elcsuklik a hangja..az a vékonyka kis hang..Ő még gyerek..próbálok megszólalni,de tudom,hogy vége.
"sosem tűnödtem azon,hogyan fogok meghalni,de ha már meg kell halnom,legalább olyasvalaki miatt halok meg akit szeretek.."

*ez egy olyan bejegyzésre sikeredett amit nem mindenki fog érteni.és semmi köze sincs a valósághoz,eltértem tőle.ez egy kis elmélkedés,ami már megszokott lehet tőlem.egyáltalán nem a saját lelki állapotomat tükrözi,szóval sneki ne ijedjen meg.ez is jó a maga módján.*

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.