szakadatlanul esik az eső.peregnek a falevelek kint az esőben.a házunk tetején lévő cserepek is mintha már érezték volna ezt..vagy csak beképzelem magamnak?

lógatom a lábamat lent a székről.olyna kicsinek érzem magam ezekben a percekben..lehet már órák teltek el azóta,hogy leültem a tankönyvem elé.de nem tudok koncentrálni.írhatnékom van.vajon milyen magasan lehetek?Nagyon.-szól egy hang belülről..

nem töprengek tovább.magam elé veszem a könyvet és belemélyedek a versbe..Szeptember végén..érdekes..idézek belőle.
"..Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,.."
"Elhull a virág, eliramlik az élet...": a magyar irodalom legszebb sora.(:

s tanulok..beteg vagyok.a torkom fáj..nátha már nem uigazán.ma kapom meg a házikat a hétről..lesz mit tanulnom.

de..holnap.(:
Az igaz barát a kezedet fogja, és a szívedet gyógyítja.<3köszönöm.

s újra lecsöppenek a földre.jó volt kicsit elkalandozni..de még mindig nagyon magasan vagyok.itt fák borítanak mindent,s azt suttogják: ..rabok vagyunk mindannyian,saját magunk rabjai..

tegnap elment..de hamarosan hazajön.<3..:(
 

ma újítani szerettem volna a blog külsején..de nem tudtam..nem tetszett..lehet,hogy az életben is ilyen nehéz megválni a megszokott dolgoktól? :/

ennyi^.^

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.