Lehajtott fejjel sétáltam,ismét zene szólt a fülembe,ez elnyomta a külvilág zajait,amik most a legkevésbé sem érdekeltek.Csak róttam az utcákat,egyik kábulatból a másikba esve,és az agyam csak zakatolt,eszeveszetten zakatolt.láttam sokféle embert,volt aki az egyik aluljáróban pengette húrjait,és pár forintért esedezett a járókelőknek,az egyiken megakadt a szemem.
ismerős volt..de ne tudtam hirtelen hová tenni,rám mosolygott,én pedig vissza,akaratom ellenére.a lábam mintha földbegyökerezett volna,nem akart mozdulni.Ő csak tovább zenélt..ismerős volt amit játszott,és nem tudom mennyi idő telt el,nem számoltam a perceket,csak leültem mellé és együtt énekeltünk.úy éreztem neki is felidéz egy régi szép emléket,és nekem is..legalább egy valami közös volt bennünk.
nekem is vannak problémáim mint minden embernek,de Ő más volt..ahogy ott ült,és csak nézett,tekintetében már nem rezgett semmisem..de mégis tudtam,hogy erős.és át tudja vészelni ezt is..
tovább haladtam..egy beszélgetésnek voltam fül-és szemtanúja..számomra nem jelentett sokat,de nekik..azaz inkább a fiúnak.a barna hajú lány nem lehetett több 17 évesnél,a fiú pedig 19,talán 20.nem is ez a lényeg..
a lány őszintének tűnt,méterekről figyeltem minden apró mozdulását,mikor a keze ökölbe szorult,próbálta kipréselni magából a szavakat.a fiú pedig érthetetlenül és reménytelenül nézett a lányra..de a végén megölelték egymást,mélyen egymás szemébe néztek,és egy mosoly a végén.talán így lesz jó?
ezt a kérdést mindkettejük feltette magában..szerintem. :/
én pedig csak sétáltam tovább..csuklya a fejemen,táska a hátamon.hideg volt,s az eső is esett..
s a következő pillanat amire emlékszem,hogy leírom amit sétálás közben éreztem..
elmentem a bejegyzést,s a zene még mindig szól a fülemben.ez az ami megnyugtat?
az msn már villog,már várnak a barátok.rákattintok a kis fülre ott lent a bal sarokban..és akkor belenézek a kamerába,és elmosolyodok..minden marad a régi.és amit leírtam,és éreztem?
és tegnap Szombathelyen?a színházi előadás.még a színpadon is voltunk,ugye Móni?és amennyit nevettünk.ezek a percek..amik fontosak. [:
hallgasd meg a kedvenc számod..most nem linkelek. [:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.