A pillanat.

Olyan szépen kezdett kialakulni minden,igaz csak pár napja,de mégis mintha visszatért volna az a cseppnyi kíváncsiság ami abban a barna szempárban szokott csillogni,ami némely elvetemült ember szerint szép.mintha újra látott volna boldogságra utaló némi kis jelet,pedig csak ott ültek egymással szemben,különösebb dolog nem igazán történt.beszélgettek,egyik pillanat jött a másik után.
ha jól emlékszem,a lány gyömbért a fiú pedig kávét ivott..olyan nyugodt volt minden.a sok mosoly,amely kettejük arcán csillogott,mintha megjósolta volna,hogy ennek itt nincs vége még.a Nap sütött,de most nem ez volt a fő meghatározója azoknak a pillanatoknak.hanem a beszélgetés,ami néhol mosollyá fajult,de volt mikor nem arra volt szükség.ez így volt jó.mindketten jól érezték magukat.
figyelték egymás tekintetét,minden arcmozdulat befolyásolta a következő kimondott szót.ez mintha még jobbra tette volna azokaz a perceket,órákat.volt,hogy emlékeket idéztek fel,néhol rossz de volt,hogy jó pillanatokat,mindketten csalódtak már és talán nem is egyszer,de volt arra is példa,hogy bennük csalódtak.de ez így volt jó.
csend volt egy pillanatig,és egy hirtelen mozdulattal,már minden megváltozott,talán mindkettejük fején átfutott a gondolat,vagy lehet hogy átsprintelt,hiszen minden olyan gyorsan történt.a lány szemeiből nem volt kiolvasható amit gondolt,és a fiú..hát..azt csak Ő tudhatja mit gondolt és érzett,de már nem volt visszaút,megtette.majd..tovább beszélgettek,bár belül mindketten elgondolkodtak..
már estefelé volt,mikor a lány hazaért,hiszen a Nap már lemenőben volt,a mosoly az arcán mindent elárult,de belül mégis kétségek között volt.de most ezt elnyomta a mosoly,a pillanat amikor megölelték egymást,aztán..
a lány belépett a házba,a fiú pedig elindult haza.de talán mindketten érezték belül.és ez így volt jó. [:
talán erre mondják a tapasztalt,bölcs,idősebb emberek,hogy kölcsönös szimpátia.de nekem ez a szó nem tetszik,bár sok dolgot magába foglal..de hozzám nem illenek az ilyen nagy szavak,csak annyit tudok..hogy egy átlagos csütörtökön egy fiú és egy lány boldogságával több lett a világon. ^^
csak 17 vagyok.mit vársz? [:

mindig vannak és lesznek is olyan dolgok,amiktől nem biztos,hogy a helyzet magaslatán fogsz állni,de ezeket el kell felejteni,vagy akár továbblépni. :/
van ami könnyen lefeslik rólunk,és van amit könnyen elfelejtünk,de van ami kölcsönös bizalmat eredményez.talán ez a barátság,amire mindenki próbál vigyázni,ha egyszer megkapta.ugye űrlénypajtíí? [:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.