első kinti edzés az évben..legjobb.meghozta a kedvemet. [: football.*
a napom..hát semmi hűdenagy dolgot nem csináltam.de ez ilyen nap volt.néha ilyen is kell.

elővette a laptopot,és csak írt,szeretett írni.leült az ablak melletti bárszékre és onnan szemlélte a külvilágot.csak pár pillanatra gondolta,azt hogy egyedül van,pedig vagy húszan biztos ültek körülötte.számtalan gondolat suhant át az elméje legmélyebb pontjain.voltak dolgok miket nem értett,volt hogy erősnek érezte magát,de néhol sós könnycseppek díszítették az öreg tölgyfa pultot.arcok égtek a fejébe.tegnap valami megváltozott.ebben az egy dologban biztos volt.valami ami számára megmagyarázhatatlan dolog volt egyenlőre.ezekben a pillanatokban úgy érezte,nincs értelme semminek,de ilyenkor tudta értékelni hogy mennyit jelent egy meleg ölelés akár egy szó.
kapott pár pofont az évek alatt,de a legelső az ami mély nyomot hagyott benne,de ezzel minden ember így van.de Ő már nem úgy gondol erre vissza,mintha hiányolná azt,már csak egy gondolat,ami volt.lassan egy éve érzi azt,hogy változik,és hogy a körülötte lévő emberek milyen is valójában.talán úgy érezte,hogy ezek nagy szavak egy kis embertől.
szóval a pofonok.van választási lehetőség,igaz Ő csak kettőről tudott.az egyik,hogy "önsorsrontó",azaz öncsonkító stílusra vált az ember,ha éppen valami nem jó dolog történik vele,ez legyen akár egy csalódás egy barátban,egy szakítás,egy családi vita,vagy valaki elvesztése.egy ideig biztos menne,míg tönkre nem tennéd magad teljesen,és szánalmasnak nem mondanának a körülötted lévő emberek.megéri?
a másik lehetőség talán kicsit ironikusan hangzik,az hogy nem torpansz meg egy pofon után.felállsz,és örülsz az apró jó dolgoknak,és nem úgy kelsz fel nap mint nap,hogy jajj megint egy rossz nap..minden okkal történik.és az élet nm kímél a pofonoktól.de ezek erősebbé teszik az embert.
a pultos lány érdeklődő arccal figyelte,ahogy az ablak mellett ülő lány mélyen koncentrált a monitorra,és ahogy az ujjai szinte égtek a billentyűzeten.első megítélésre nem lehetett több 17-18 évesnél.szemüveget viselt melyen visszatükröződött a monitoron lévő betűk tömege,amely percről-percre egyre több lett.sötétbarna,középhosszú haja a füle mögé volt eltűrve.az arca rideg,komoly volt.tonicot rendelt.a telefonja pedig rezzenéstelenül foglalta el a helyét a gép mellett.nem tűnt egy „átlagos” lánynak,hisz azok közül nem mindegyik ül be egy bárba péntek este egyedül.elmúlt már 9 óra is talán,mikor a lány mellé leült egy másik illető,a pultos lány 21év körülire saccolta.beszélgetni kezdtek,de nem voltak együtt,a szemükben nem égett az a láng.csak két egyszerű barátnak tűntek,de az is lehet,hogy tévedett a pultos..
itt találkozott a fantázia a valósággal.
köszi,hogy benéztél. *-*

erről pedig..mindig Ő fog eszembe jutni. [:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.