nem alkottam semmi emlékezetest sem a mai nap.
történelem témazáró,és tesiből meg van a 48 ütemű gyakorlatom.(:
az eső esett,és meg is áztam,de ez előfordul.ez van.(:

talán nem mindig kell szemmel látható változás,talán elég ha mélyen magunkba nézünk,és ott látjuk meg a hibát.mert senki sem tökéletes,hiába gondolja azt bárki is magáról.
te mit olvasol ki a szememből,ahogy állok a tömeg előtt a színpadon?kialakudtak a fények,és csak egy nagy fénysugár szeli át a termet,és rám szegeződik.
mindenki csendbe marad.érzik,hogy meg fogok szólalni.de félek.remeg a lába és a kezem.nem tudom mi van velem.ahogy ott állok,lejátszódik bennem,pár pillanat ami már korábban megtörtént.a deszkák amiken állok,biztonságot sugároznak,és ahogy hátrapillantok,látom ahogy a barátok egy mosolyt dobnak felém
.érzem,hogy mellettem vannak.jól kell szerepelnem.tudtam ha tévesztek,nem próbálhatom meg újra.azért milyen érdekes,nem?kiállsz oda,kapsz egy esélyt és ha elrontod,talán többet nem próbálhatod meg.
annyira hasonlít a való élethez.hisz kint vagy a világban valamerre egy kicsiny kis pont,és ha hibázol,talán nem teheted jóvá,és elúszott a lehetőséged arra,hogy boldog legyél.igaz,ott nem mindenki Téged néz.de néha úgy érzed.néha elfutnál a világ elől.érzed a tekintetek erejét ahogyan rád szegeződnek mikor kint sétálsz az utcán,vagy akár a metrón ülve,ha összesúgnak,azt hiszed Rólad beszélnek.
ilyenkor legszívesebben csak leülnél,és magadba szorítanád a tompa fájdalmat.amiről úgyis tudod,hogy később elmúlna.csak kell egy kis idő. (:

köszi,hogy benéztél.(:
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.