süt a Nap.nagyon melegen süt a Nap.:)
utolsó etika óra ma volt.jee..*-*
bárcsak olyan eseményekről mesélhetnék min a elmúlt két bejegyzésben..de sajnos ez ma kimarad. :/

kis gyermekként még arról álmodoztál,hogy eljön érted a szőke herceg fehér lovon,és ellovagoltok a Naplementében,mindenkiben Őt kerested.amikor boldog ovisként a hintában énekeltetek,és a fellegekben repültetek,amikor homokoztatok és vidáman játszottatok.akkoriban a nagy szerelem rátok talált,amit ma már csak ovis szerelemnek hívtok..a mesék amiket néztetek,folyamatosan a boldog párokról szóltak.aztán idővel,évekkel később kiderült,hogy nem is szeretted a szőkéket.vártál valakire,pedig az általános iskolában a gyerek szerelmek kezdődnek el,néhol előfordul,hogy akár több évig is eltart.de akkor a Szeretlek szónak nem volt akkora jelentése.
Rájössz,hogy a szőke herceg akiről eddig álmodoztál,már rég elszállt.Aztán a nyolcadik osztály után megtaláltad akire vágytál.Elég ha veled volt,fogta a kezedet,és melletted volt ha az élet megpróbáltatások elé állíott.Azt érezted,ennek soha nem lehet vége.Olyan volt mint egy tündérmese,szeretted és Ő is szeretett.aztán egyik pillanatról a másikra fejedbe ütött  egy gondolat,ami elnyomta a szép szavakat,amiket később már csak emlékek őriznek.
Hisz nem vagy Te a szép királylány mint anno a mesékben,és elérkezel arra a pontra,amikor rájössz,az Élet nem egy Tündérmese.Már nem vagy kisgyerek akinek órákig kell valamit magyarázni,hogy megértse és felfogja.De el kell fogadnod mégis azt a tényt,hogy nem lehettek együtt örökre.
Aztán kimondja amit már belül valahol mélyen éreztél..”bocs,már nem szeretlek.de legyünk barátok..”ezután nem a csók jön és az önfeledt öröm,hanem a bánat és a saját magad hibáztatása.úgy érzed az Élet kitolt veled,és hogy eddig csak a rossz úton jártál.de belül elég erős vagy ahhoz,hogy túléld ezt a csalódást.az érdekel,hogy mégis miért?de ahogy telnek a hónapok szembesülsz vele,hogy valahol a miért-ekre nem kapsz választ.
Ő volt az akivel éveket voltál együtt,akivel szárnyaltál,és aki felemelt a többi közül.Már lassan két év telt el az eset óta,és már nem úgy látod a dolgokat ahogy anno,egykoron amikor azt hitted egyedül maradtál,és eldobott kit a legjobban szerettél.mert nem volt hazugság.szeretett és te is szeretted.csak az emberek változnak,és velük együtt az érzések is.
aztán egyik pillanatról a másikra betoppan az Életedbe Ő,lehet hogy éppen május 27.-én.akire nem vártál,és nem is hitted volna,hogy létezik olyan aki Téged akar.Nem akar megváltoztatni,Ő úgy fogad el amilyen vagy.Találkozgattok,beszélgettek.Aztán rádöbbensz,hogy ez ismét egy más fajta érzés,de jó,és nyugalommal tölt el,hogy van valaki melletted.megérte várni..de Te csak a saját nevedben beszélhetsz,azt csak remélheted,hogy Ő is így érez..de most már a Szeretlek szónak is súlya van,nem lehet vele ide-oda dobálózni,és szíveket törni szét vele.nem tudod,hogy ezt milyen kapcsolatnak nevezik,Te egyszerűen csak jól érzed magad Vele.Erre a szintre értél el 17 évesen..és várod,hogy újra önfeledten nevethess vele,miközben átölel.
I need you,and miss U.*

köszi,hogy benéztél.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.