a meglepetések napja.:)és egy hét.*
ma rájöttem,hogy nem kell szégyellni a félelmeinket.ha van egy olyan személy akivel megoszthatod,akkor ne szégyelld.inkább mond el neki még az elején,mint később.
arra is rájöttem a mai nap folyamán,hogy egymás  érzéseiről tudomást kell venni.ha elfolytjuk az érzéseket,akkor mit szalasztunk el?talán a boldogságot?csak egy szó,és azzal minden megváltozik.
Kőszegi kilátó.pár kilométerre a városi élettől,ott a fák között egy építmény.a szél fúj,és senki sem zavar.csak mi ketten,Ő és Én.később egy postagalamb is,ugye?:)
az első meglepetés..aztán néma csend.csak a szél hangja ütötte meg fülünket,s néhol egy-egy madár is arra repült.a távolság kettejük közt csak pár méter volt.a papír zörgésének hangja hallatszott.aztán egy ölelés,de a szavak nem jöttek egyikőjüknek sem.de most ez valahogy nem is kellett,csak egy mondat:”szükségem van rád..köszönöm,hogy vagy nekem.”IneedYou.
a város.egy séta aztán egy pad,egy hideg üdítő.aztán irány a Szombathelyi vasútállomás.
ki tudja mit jelent a boldogság?a rózsaszín ködöt,vagy a meztelen terrort?mindenkinél megjelenik valamilyen formában.illúzióként,vágyként,vagy álarcként.ha szerencsés vagy akkor illúzióként,és később emlékképében.
aztán egy érdekes hazafelé út,tele gondolatokkal..

köszi,hogy benéztél.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.