a terv folyton változik, a sors néha beleszól,és átírja.de ez mind-mind azért történik,hogy te ott legyél ahol lenned kell azzal akivel kell.
azt hiszem ezért van az,hogy szerdától egészen tegnap estig nem úgy alakultak a napjaink ahogy azt megterveztük.egy napra indultunk,aztán három lett belőle.mondjuk,ez így volt jó.a Balaton vize jó volt,de az éjszakai fürdőzés,az ami igazán nagy élmény.ajánlom mindenki figyelmébe.előtte egy kis vizi pipa,és egy társaság ahol addig ismeretlenként ültél,de ez meg változott.vizi biciklizés.úgy alakult,hogy csütörtök reggel nem keltünk fel időben,így ott maradtunk aznap is.a foci a strandon.aztán egy telefon..és ismét ott töltöttük az éjszakát Vonyarcon.esti séta a parton,ahol lezárt terület volt este tizenegy után..aztán a bódék közötti séta ahol rengeteg ember volt.mindenki jól érezte magát.elestzem..Ő esett Velem.nem baj..:)igazából nem akartam hazajönni,és Ő sem.jó volt ott.nyugodt volt minden,a szürke hétköznapoktól távol.valahogy tegnap reggel sem jött össze a korai kelés,bár Valaki elfelejtett szólni mikor ébresztett a telefon.ismét strandolás.igaz,hogy én nem láttam a viharjelzést,de azért jó volt.*:)az esti vonattal jöttünk haza és azóta nem láttam.*de ez az egész..an eternal memory.*

az élet néha rákényszerít,hogy olyanok legyünk amilyenek nem akarunk lenni.ilyenkor próbálunk belekapaszkodni a régi énünk egy kis darabkájába,egy mosolyba,egy őszinte nevetésbe,egy emlékbe ami felidézi,hogy ez vagyok én.
lila égbolt.vihar készülődik és esőre áll az idő.
az utcán megannyi keresetlen ember,néhol önmagát keresi,de van ahol csak egy-egy megtört szív sétál át a zebrán,a padon leül és csak néz,nem találja önmagát.igazából én sem tudom néha,hogy merre tartok,cipelem a sorsom,de néha nem bírom el.
vágyakat keltek életre,amikről álmodom,aztán van úgy hogy pár perc alatt szertefoszlik minden.de most belül is nyugodt vagyok és csend vesz körül.egyszerű a képlet,kellemes  az érzés.mi lenne ha minden így maradna?
aztán picit kijjebb lépek és már látom a gondokat..látom,hogy a barátság amiről azt hittem működni fog,már csak egy álom a többi között,amikért egyedül nem tudok tenni,de ha Ő így látja jónak,akkor hagyom.nem erőltethetem magamat rá.igazából ennyit tudok csak hozzáfűzni..What Do You Want From Me?ebből Ő tudni fogja.de nem értem..én nem akartam hogy így legyen.bár döntöttem.de Ő?de hisz én soha nem futamodok meg.akkor meg?
nem sodródok az árral,nem menekülök,mert a problémák elől nem lehet elfutni.az gyávaság.és én nem vagyok gyáva.néha eltévedek az úton,de aztán valami mindig helyre tesz.
azok a csodák,amikben kisgyermekként hittünk,mára már csak emlékképek sorozata.olyan kis apróságok amik akkor az egész életünket jelentették.akkor azt hittük,hogy érdemes ezekben hinni.aztán az évek elteltével már csak egy összefabrikálódott kis semmiségként tűnik fel elöttünk.
most pedig csak ülök a monitor előtt,és érzem hogy írnom kell,mert ki kell adnom magamból azt ami bennem felgyülemlett.

köszi,hogy benéztél.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.