ma iskola után Szombathely.picit hideg volt,vagyis pontosabb szó rá,az hogy,az őszi időjárás.a vasútállomáson megannyi ember várakozott,nem tudom miért lepődtem meg,hisz péntek délután volt.megkomolyodtunk,más fél év elteltével.:)
edzés..már hiányzott.a labda és én,amikor minden dühödet,gondodat és érzésedet kiadhatod magadból.csak a labda és te.nem számít semmi más.felemelő érzés.:)focipálya.

a döntések amelyeket meghozunk,magukkal hozzák a változást.:)
az emlékek azok amik fájnak,azok a pillanatok amikor a rózsaszín köd borította el tekinteted,és nem azok a pillanatok amikor a könny belekönyörögte magát kisírt szemeidbe.néha vannak percek,amikor roncssá tesznek az emlékképek,és a gondolatok összefonódnak a fejedben,és nem tudsz erőt venni,és túllépni ezeken.
ami egykor megihletett,az mára már feledésbe merült.most már más az amiről írsz,más az ami benned van,máshogy érzel és máshogy teszel.
aztán egy mosoly,és máris jobban vagy,már nem látod,ahogy a kép darabokra hullik.azokban a pillanatokban,amikor a füled be van dugva,szól egy zene,és emlékeztet valamire,akkor nehéz elfogadni,hogy már semmi sem ugyanaz,és az emberek akik elsétálnak melletted,úgy érzed mintha téged néznének,és beléd látnának,pedig nem is..

köszi,hogy benéztél.:)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.