az az igazság,hogy a Bödecs Móninak boldog 18.-at. :)
oké,nem írtam egy ideje.talán mert nem volt időm.
talán mert nem volt kedvem.talán mert nem volt miről.
de ha ezt mondanám,az hazugság lenne.nem tudom miért nem írtam. :)

ahogy leülök a barna fotelba,és a térdeimet felhúzom,ismerős helyzet alakul ki.körül nézek és elgondolkodok.mit látok?a tárgyak emlékeket idéznek elő bennem.a pillanatok hada szinte másodpercek alatt megrohanja elmémet.aztán egy idő után lecsendesedik minden.csak a vágyódás okozta ezeket a történéseket.
rágyújtok,és ahogy fújom ki lassan a füstöt..ismét gondolkodóba esem..
igen vannak dolgok amiken akrámennyire is szeretnénk változtatni,egyedül kevesek vagyunk hozzá.az érzéseket nem tudjuk a másikra erőltetni.a döntés pillanatában nem tudjuk,hogy az épp a jó vagy a rossz döntés volt-e.
azt hiszem sohasem fogok megérteni bizonyos dolgokat..azt hiszem az én gondolkodás módom szemben áll az ideállal.de nekem jó így.
a Szeretlek szó jelentése változott meg csupán,és az emberek szeretnek egymás érzéseivel játszadozni,aztán egy rossz pillanatban elsétálnak,és még meg is tapossák egymás lelkét.most úgy őszintén..ezek után mit várnak?mi értelme van jónak lenni?nem a sok csalódás okozza ezt hanem egyetlen nagy.
állítólag most kéne élnem a legszebb éveket,csak hát én éppen hogy nem tartottam semmit a kezemben még önmagamat sem.a pillanat szétszed és összerak.azt mondják a bizalom a legértékesebb dolog amit ember adhat a másiknak..hm..érdekes.ha így van akkor miért játszanak egymás bizalmával az emberek?
gyermekként az első szerelemben még azt terveztük,hogy örökkön örökké együtt,te híres focista leszel én meg jó anyuka,és lesz egy szép esküvőnk..satöbbi..és így felnőtt fejjel?mért látjuk másként a dolgokat?miért gyűrjük össze papírként az érzéseket,és dobjuk a semmibe?
a szívemben még ott lehetsz valahol mélyen,de az érzések elhalványultak csak a ragaszkodás maradt afelé hogy a gyermek szívek sebezhetetlenek egy ideig,van aki korán van aki később törik meg,és van olyan is akinek a gyermekkori álom összejön..
aztán azon kapom magam,hogy a cigaretta füst már nem lepi el a szobát,a tárgyak változatlanul ott vannak  helyükön..csak én vagyok más,csak én léptem a változás útjára.te pedig azt hiszed létezik a boldogság?pedig magad is megcáfolod.a szavak már kevésnek bizonyulnak.és egy hirtelen lépéssel,már kisétálsz az ajtón és tudod hogy valami megváltozott,de azt már csak Te döntheted el,hogy innentől mi a helyes lépés.egy mosolyt dobsz a közönségnek..nem baj,ha ők nem tudják hogy mi rejtőzik ott legbelül. :)

köszi,hogy benéztél.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.