Nelly-just a dream.talán mert a legjobb.(Y):)
ennek a zenének van a legnagyobb hatása.
elképzelem,hogy szombat este beülünk kávézni egy kivilágított clubba.
majd buszozunk egyet,éneklünk,nevetünk és buszozunk.aztán jött az ősz.
már nem nevettünk és nem buszoztunk és nem kávéztunk.
az eső elmosta a nyár pillanatait,elmúlóvá varázsolta az elmúlhatatlant.
nem volt esernyőnk,és elmosta az álmainkat.megáztunk.külön úton kezdtünk el járni.
aztán én reméltem,hogy júniusban újra együtt éneklünk,táncolunk,kávézunk.
és élvezzük a pillanatokat.és én ott várlak júniusban gumicsizmában.
mosolygok majd,és úgy teszek mintha mi sem történt volna.
a bicikli tárolónál fogok állni,felfelé tekintek,és csak arra fogok várni,hogy megölelj.
mint egy óvodás,aki még hisz a mesékben.
körbenézek a csupasz sétányon,itt az alkalom,csak ezen jár az agyam.
mégsem teszem meg.a törölközőt megragadva,a fekete strandpapucsomban kisétálok a homokos partra,a sárga övtáskából kicsúsztatom a napszemüveget,miért is?
hisz a Nap lemenőben van.azt hiszem ez egy értelmetlen cselekedetem volt.
rajtam kívül egy árva ember sincs a parton,a szél halkan fújdogál.
aztán halk léptek pár méterre tőlem,a kavicsok megremegnek.
miközben Ő lépdes felém.aztán megölel.azt hittem egyedül vagyok.milyen buta vagyok.
én csak lóbálom a lábam,mint a kis óvodások,és a lágy hullámok érintik minden egyes felverődésnél a lábfejemet.ilyenkor kicsit megremegek.ismét egy buta cselekedet.
kézen fogom,és belerohanok a vízbe.szabadság érzése?a Hold csodálatosan ragyog.
Te Jóég!kéz a kézben kisétálunk a partra,a helyünk már meg van.csak Ő és Én.
néhol megjelenik egy-egy eltévedt lélek,akik a péntek esti buli után sétálnak hazafelé.
meggyújt egy gyertyát,de nem azért mert romantikus akar lenni.
szimplán a hangulatot dobja fel.azt hiszem épp a csend miatt akartam idejönni.
a sárga övtáskából előcsúsztatok egy kék bond-os cigaretta dobozt.
azt hiszem a gondolataiban olvastam.mintha Ő is erre gondolt volna.
talán csak emlékezni akartunk milyen is volt régen.
nem érdekel a homok a parton,a csúszdák a játszótéren.
oda sétálok egy hintához,beleülök,Ő meglök majd leül mellém.
nem érdekel az enyhe szellő,az,ahogy kiráz a hideg minden egyes mozdulatnál.
nem érdekel az,hogy a hamu nyomot hagy a szemcsés homokban.
nem érdekel,hogy nem kéne vele lennem.nem akartam ott hagyni.
és nem akartam arra gondolni,hogy miért alakultak így a dolgok.mert akkor,ott jó volt.
ha ez megtörténne..felvenném videóra és lejátszanám minden pillanatban mikor ezt a számot hallgatom és eszembe jut.(:
én voltam a szökőkútban bugyogó víz.ott a pont.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.