Megdöbbentő,hogy a függőségnek mennyi különböző formája létezik.Túl egyszerű lenne,ha csak a drogokról,a piáról és a cigarettáról lenne szó.Azt hiszem,a leszokás legnehezebb része az elhatározás,hogy le akarunk szokni.Úgy értem,okkal lettünk függők,vagy nem? Gyakran,túl gyakran dolgok,amik kezdetben normális életünk egy részét jelentették,egy ponton átlépik a határt,és rögeszmévé válnak,kényszerré,irányíthatatlanná.Ezt a mámort keressük,ezt a mámort,ami minden mást elhomályosít.A függőséggel az a helyzet,hogy sohasem végződik jól,mert végül bármi is hozott minket mámoros állapotba,idővel a jó érzés elmúlik,és felváltja a fájdalom.Azt mondják,hogy addig nem szokhatsz le,amíg a padlóra nem kerülsz.De honnan tudhatod,hogy mikor kerülsz oda?Mert nem számít,hogy ez a dolog mennyire fájdalmas.Néha lemondani róla sokkal fájdalmasabb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.