érzem a tavasz közeledtét.azt hiszem én szeretnék neked megadni mindent,de üres vagyok.kiradíroztam az összes havat,és a füvet zöldre festettem egy kis tavaszi záporral megfűszerezve vasárnap reggel.rainy day.(:
"..én hiszem,hogy Te lehetsz az,ki felvezet a csúcsra,hisz' nálad van az ajtó,tessék,itt a kulcsa." mert Suhancos,és mert Bájoló.és mert tegnap este.
mert 2011.március 25. a legelső pillanat.mert reggel hatkor kell lefeküdni aludni,amikor már kel fel a Nap.igazad van.aztán virággal kísért reggeli az ágyban egy cédulával a tálcán.a szántóföldes parti séta és tavaszi szél.sárga tornacipő.és kisebbség érzés.erkélyes beszélgetés,majd Suhancos és Bájoló.a nagy kérdések és a válaszok.más látásmód.és az igaz szerelem mint téma.aztán éjfélt mutat az óra.alvás.ölelés.és máris vasárnap?
mindent elhittem,de csak egy pillanatra.hisz gyorsan haladtunk az időben.és a pillanatok csak úgy peregtek.a vasútállomás péntek este.
a következő pillanat a vasárnapi búcsúzás.
sokszor lejátszom a fejemben a történteket amióta felszálltál a vonatra.
ölelés.tudod,hiányzol.nem Te.hanem az amit képviselsz az életemben.
azt hiszem,akkor marad ez értékes,ha viszontlátlak.azta.de fura.vajon azért mosolyog Ő is,amiért én?vajon ugyanazt érzi ott legbelül?és miért pont most?
emlékszem,talán június volt,mikor találkoztunk.néhány kép még felvillan aztán elgondolkodok.talán minden a felszín alatt szeretnék egy dallam lenni.kottákkal összerímelt dalszöveg.ami a slágerlistákon is szerepel.és felcseng a fülekben.lila folt szeretnék lenni.vagy színes léggömb mely felrepül.akár egy kimondott gondolat.mely érzésekkel vegyül.vagy szimplán egy álom részese.hogy tudják,hogy voltam egy szinti.
meg akarom találni a dobozt amiben az álmaimat rejtegettem.
de a sorok között csak a lekopott kék körömlakkot találom.
rejtőzött.egyszerűen NEM TUDOM.abban az egyben biztos vagyok,hogy amikor rám néz,valami megindul bennem.amikor rám mosolyog,mintha az évek óta tartó bizonytalanság eltűnne.minden leomlott,amitől féltem,amitől meg akartam szabadulni.
csak azt tudom,hogy meg kell becsülnünk amink van,mert óriási érték.
ha rá nézek,érzem,hogy nem kell tökéletesnek lennem.
de a legjobb..ha a szemembe néz,és kimondja ami benne játszódik le.
akkor pedig a rózsaszín felhős érzésnél is nagyobb erő kerít a hatalmába.
ez teljesen más.ez még új.és félek,hogy elveszítem egy pillanat alatt.
nem.nem tudom kifejezni szavakkal amit érzek.bocs.
én voltam az extasyd.tudom.ott a pont.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.