jó pár napig boldogság volt.aztán most kong az ürességtől.nyomaszt a hiány.semmi.
az őszinteség kimondása már rég megtörtént.ahogy pillantását felém irányította,célt talált.elkapott.csak egy kell.csak Ő.igazán.a láthatatlan kötelék megvan,ami nem szakad el.magához húz,pont úgy ahogy én azt akarom.olvas a gondolataimban."..vannak pillanatok,amikor az embernek el kell döntenie,haladni akar-e,vagy visszanézni.vannak pillanatok,amikor két szív együtt dobban.vannak pillanatok,amikor hirtelen kell dönteni,mert a következő pillanat már nem azé a döntésé."és az érzések egyre csak erősödnek.valamikor boldog voltam,aztán hatás szünet.és most újra.jobban mint eddig akármikor.el ne kezd,hogy egyszer minden jó véget ér.mert én csak legyintek,és a képedbe nevetek.felírtam magamnak egy kis papírra a dátumot,és egy mosolygós smilet.igen.akkor történt velem és vele valami meghatározó.de most a tornacipőt felvéve a fejemben megannyi gondolat.még egyszer végig tekintek a lakáson.aztán az ajtót gondosan bezárom magam mögött.ott hagytam az elmúlt pár nap emlékeit.már félúton hallom a vonatok érkezését.hm.órámra nézve látom,még van 13 percem,míg beér a Szombathelyre tovább induló vonat.másfél óra vonatozás vár rám.khm.ehhez most nincs hangulatom.aztán egy ölelés,és a peron mellett állva,egyre jobban közeledik a búcsúzás pillanat.oké.csak pár nap.és?attól még lehet rossz.utálok búcsúzkodni.aztán a hangosbemondó tudatja velem,hogy van még két percem."..semmilyen szabály nem tarthat kordában bennünket,ha megtaláljuk a másik felünket."azta..ez milyen igaz.törekedj arra,hogy megtaláld.
-Szeretlek!majd hívlak ha beér a vonatom.vigyázz magadra. *ölelés.
-Okéé,hívj ha beértél.és..tudd,hogy..te vagy a legfontosabb!
ölelés.illúziórombolásként hat az elmémre,ahogy a vonat lassan elindul.az ajtó becsapódik mögöttem,én pedig a legelső szabad ülésre leülve,fülhallgatót bedugva,zenét elindítva,rágyújtok egy cigarettára..szokásos menet.gondolatok,aztán a kalauz mondata repít vissza a valóságba.utálom.lassan egy óra elteltével,az ablakon kinézve,egy-egy kisebb dologra leszek figyelmes.legalább a gondolataimat más irányba terelik.de azt hiszem semmi nem változik,ahogy leszállok a vonatról,a telefonnal a kezembe..elgondolkozok,majd a híváslistán az első számnál a zöldet megnyomom..
-Szeretlek.hiányzol..
én voltam a csuklójára tetovált szív és a mosoly az arcán.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.