sokszor gondolkozok el azon,hogy mi értelme van annak a mondatnak,hogy: szeretném ha..de úgy őszintén,mennyiszer halljuk ezt nap mint nap,az utcán az emberek gondolataiba látva is tudom,hogy mennyi mindent szeretnének.
belegondoltunk már abba,hogy azért tenni is kéne,nem pedig azon siránkozni,hogy nekünk nincsen semmink sem,csak az a tudat,hogy vágyakozhatunk.az oké.
hogy kellenek vágyak,de basszus akkor tegyünk is értük.ha csak várjuk őket,nem repülnek a kezünk közé.mindig van olyan dolog ami megvan.és mindig lesz olyan ami után vágyakozok.van Ő,vannak barátaim,sárga converse tornacipőm,sárga eastpak övtáskám,szakadt farmerem,ezüst medálom,sok közös emlékkép a faliújságomon,narancssárga szobám,barna hajam,szoknyám.focilabdám,csukám és még sok minden amire vágytam,és megkaptam.és most őrzöm őket,és védem.
aztán van szeretet is,család,barátok,és szerelem.most úgy őszintén kell ennél több?mert szerintem nem.oké,szeretném ha felvennének főiskolára..szeretném ha a foci mindig az életem része maradna..épp úgy,ahogy Ő is.
de most inkább kiülök a fűbe,előveszek egy papírfecnit,és elkezdek írni.mert erre is szükségem van.egy hideg sörrel fokozom az élvezetet.süt a Nap.megmosolyogtat néhány gondolat.aztán a blogon néhány boldog bejegyzés pótolja a boldogtalan perceket.és azt hiszem,mindig ilyen akarok lenni.”..egy pillanatra találkozott a tekintetünk.hirtelen úgy éreztem,valami történt.mint amikor egy kulcs beletalál a megfelelő zárba,és kattan egyet.valaminek történnie kellett,ami miatt nem tudtam levenni róla a szemem.”én voltam a fűben heverő papírfecni. (Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.