vasárnap.hétfő munka.aztán tanulás.de azért tegnap kicsit jó volt..korzó feeling.és sex on the beach.aztán meg visszazökkenés ami nehezen megy.
"több millió puzzle miből összeállt életünk képregénye.."nem tudom miért menekülök az írásba.pedig nincs rossz kedvem.kint csicseregnek a madarak,a bárányfelhők elvannak a szép kék égen.a virágok és a fák zöldülnek.hm.kicsit ironikus voltam.külső nyugalom.elgondolkozós arccal bevágódok a laptop elé,s elkezdem nyomni a billentyűket.néha nem értem magam.vagy csak a fáradtság,és a szóbeli érettségi miatti cirkusz.hm.magam sem tudom.oké,hogy nem vagyok tökéletes.de ha jobban belegondolok,tökéletes lányok nincsenek is.mikor elkezdtem lefelé zuhanni.emlékszem.picit homályos előttem a kép,de az alakok kirajzolódnak itt-ott.akkor jelent meg Ő,és megakadályozta,hogy mélyebbre zuhanjak.ezt nem tudom megköszönni neki.megsimogatott,megölelt,és rám mosolygott.akkor,ott ennél több nem is kellett.és igen,jó hogy még mindig itt van mellettem.akkor csak kapaszkodtam a reménytörmelékekbe,és próbáltam visszarántani magam a múltamba,de most már tudom,hogy nem lehet jövőnk,ha a jelenem a múltam.hm.talán félek attól egy picit,hogy ismét egy szakadékban találom magam,vagy egy szikláról ugrani készülve.kemény.de azt is tudom,hogy nincs távol tőlem,közel van hozzám,és nem hagyom elsuhanni a messzeségben.játéknak is felfogható,csak nem nekem.különleges.igen,mert egy férfi és egy nő játssza.a szívükben lévő érzést átadják egymásnak.de egyszer megtalálod azt akivel,ez az érzés nem holmi kis ócska játék,és nem arról szól,hogy taktikázol,és befolyásolni hagyod magad.hanem a tisztaságról,a mindenről,amit egy szóban le tudnék írni..szeretet.a bizalom ami kialakul.nem játék.amikor már nincs vetélkedés,csalás,és az együtt való győzelemről szól.és talán az senkit nem érdekel,hogy hányszor törték össze a szíved,mert az a lényeg,hogy most is működik.de azért vannak gondolatok,amiket az ember nem mond ki,és le sem írja..ezért hagyom abba mára a blogolást.pedig feszítenek,kitörni vágynak..de most inkább a következő lépéssel kilépek a panel ház ajtaján,és elsétálok a beton házak között,ahol nem várnak csodák.friss levegő.séta.nem kell ennél több."hogy mit érzel,most szmájlik nélkül mond el.."én voltam a pofon ami elől futsz. (Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.