nem igazán tudom miért is írok most,úgy igazából nincsen rá okom.
a szerdától ma reggelig tartó pillanatok emléke tép elmémet.mert szeretem.60days.mert nem akarok most másra gondolni.a szombati foci sem volt rossz.három és fél gól.*de azért a tanulás.chö.ezzel a mondattal el lett rontva.bocs."..talán kudarcot vallottál?tudod, igazából egyvalami számít,hogy a csalódások miatt ne a keserűség uralja az életünket."nem lehetett több 18nál.a buszmegállóban állt,arca meggyötört volt,és szemeiben egy idősebb lélek mutatkozott a külvilág felé.elkapta a pillantásomat.picit megijedtem.gesztenye barna szemei fáradtságot sugároztak.egy grimasszal ajándékozott meg,már ha ezt lehet úgy nevezni.igen,ő a tükörképem volt.egyszerre léptünk,egyen járt az agyunk.csak ő máshogy akarta látni a világot.a buszra felszállva,egy cetli esett ki a táskámból.s leültem az ajtó mellé.az ajtóüvegen át még mindig láttam,önmagam.és rájöttem,hogy az igazságok amiket elhiszünk,az jórészt a szemszögünkön múlik.állandó változásnak vagyok szemtanúja,egyik pillanatról a másikra.van,hogy a dolgok kizökkentenek a valóságból,és elrángatnak oda,ahol a dolgok tökéletesek.míg elérünk a következő megállóig,sok minden átsiklik agyamon..mennyi minden megváltozott.tavaly ilyenkor még teljesen más dolgokra hittem,hogy fontosak.de azt hiszem ez így jobb,ahogy most van.talán mert benne meg van az ami erőt ad nekem,hogy ne csak egy bohóc legyek az élet színpadának porondján.most csak azt látom magam előtt,hogy átcsusszanjak a szóbelin,és a felvételi sikerüljön.aztán egy unott hang közli velem,hogy végállomás.táskámat felkapva,hajamat összekötve egy copfba,felkászálódok az ülésről,a sárga tornacipőmben.mögöttem egy néni szól oda hozzám,megkért,hogy segítsem le a táskáját.na ja,ha szemét lennék,fognám és futnám.de mi értelme lenne?aztán megköszöni.én pedig lenyomom a sablon szöveget,hogy szívesen.mielőtt még elkezdené,hogy bezzegazénidőmben..inkább elsétálok.a Duna partjára leülve,gondolataimat kiírom magamból."mert csakugyan unalmas lenne,ha minden könnyen menne."én voltam az eldugott rím a sor végén. (Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.