péntek délutántól ma reggelig.szeretlek.azt hiszem kicsit jó volt.szeretek várni rád a vasútállomáson.szeretek veled filmet nézni.szeretek veled sétálni.szeretlek.*82days.mert pénteken edzés volt.szombaton meg foci Kemenessömjénben,ahol egyszer sikerült betalálnom a hálóba.aztán este a tequila is finom volt.sőt vasárnap még az ünneplés is meg volt.olyan fura dolog ez.süt a Nap,én pedig a tételeim társaságában fekszem az ágyon,egy zacskó cukorral a kezemben.tudatában vagyok annak,hogy jövő szerdán szóbeli.és mégis mosolygok,és nevetek.nem megyek tönkre és nem izgulok.és miközben olvasok egy-egy tételt,elgondolkodok,hogy mi emberek mennyire különbözők vagyunk.hisz Petőfi,Radnóti,Mikszáth,József Attila is mennyire máshogy fogta fel az élet értelmét.azt mondják,hogy az elhatározás még csak az első lépés a megvalósítás felé.hm..elhatároztam és mégsem.akkor..?"..gyémánt világ ez,csak hamis kövekből,a szerektől álmodott másik szerepkör."vannak emberek akikre azt hisszük fontosak,és hogy a bizalom kölcsönös.aztán rájövünk,hogy mégsem voltak olyan fontosak.de az élet nélkülük is megy tovább.és a közös boldog pillanatok velük együtt távoznak,s elhalványulnak a valóságban.de nem baj,emlékek.azok az emberek,akik néha itt vannak,néha pedig ott,néha feltűnnek majd eltűnnek.csak néha térnek vissza,de míg távol vannak nem érezzük a hiányukat,viszont amikor visszajönnek nehezen engedjük el újra őket.és vannak azok az emberek,akik mindig melletted állnak,és megértenek.és a velük eltöltött idő az,az idő amiért érdemes küzdeni.és azok az emberek akik megjelennek,és egy pillanat alatt szertefoszlik a róluk alkotott képed,na azok az emberek azok,akiket pár év múlva felemlegetve,egy homályos alak ugrik be elmédbe a nevük hallatán.teljes mértékben igaza volt annak aki ezt már előttem megfogalmazta a saját gondolataival.és én csak bámulom a sárga tornacipőm,és azon gondolkozom vajon neked melyik emberek közé tartozok.pedig már majdnem erős vagyok.emlékszel amikor arról meséltem,hogy erős leszek és bátor?de egyszerűen miattad mertem az lenni.de mellettem vagy,még akkor is amikor a valóság szétszed.te meg újra összeraksz.szeretlek.!"..a boldogsághoz nem vezet út.a boldogság maga az út."én voltam a szivárvány színeiben tündöklő üveggolyó.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.