mert ma napsütés.tanulás.és szeretem,ahogy reggel mellém bújik.szeretlek.:)van amikor elkap a vágy,hogy változtassak valamin.de ahogy a fejembe ötlik a gondolat,szembesülök a valósággal,szinti ez neked nem menne.a kivilágított tér közepén állva,kémlelte a barna szempár az eget.talán este fél 11 lehetett.de a Hold narancssárgás színe nem volt felfedezhető a sötét égbolton.aztán rájött,hogy nem érdemes.inkább leült egy padra,s illúziókba kergette magát.tekintete üresnek tűnt,mégis boldog volt.tudta,hogy nem egyszer hibázott,és hogy nem egyszer bántott meg hozzá közel álló embereket.rég érezte így magát.repülni szeretett volna,már sokszor elképzelte,és játszott a gondolattal,hogy csapdos a szárnyaival,aztán a másik pillanatban meg zuhan.legjobb érzés.és elhitte az álmokat,amelyek illatát szinte az orrában érezte.lassú ütemek.elkopott rímek.s a téren izzó lámpások.elkopott fények.kiszínezett valóság.balaton parti emlékek.alig hallott mondatok.ki nem mondott gondolatok.halk zörrenések.összetört szívek.mosolygós smilek.balzsam illatú álmok.célok.vágyálmok.s esti séták a parton.az egész csak ócska képzelgés,az agyam játszott a végtelen sok gondolattal.ahogy a szobában körbenéztem,minden a helyén volt.az ablak üvegén át az égbolt lila,és narancssárga színbe öltözött.így a bejegyzés vége felé közeledve rájövök,hogy talán nem is érted mi zajlik bennem.de nem is kérem,hogy megértsd.elkapott a pillanat.és magával ragadott.és most jó.nyugalom.csattanó kéne a végére,de nem jön az ihlet.a bátorság hiánya a legrosszabb.talán ha világosan akarsz látni,egyszerűen változtasd meg a nézőpontodat.de azt hiszem te csak elsétálsz előttem,és úgy tűnik mintha néznél,de belém nem látsz.neked a hétvégi mámor,s a pornó.nekem az őszinte érzések és gondolatok.aztán egy cigaretta csikk ismét a földön landolt..ez már egyszer megtörtént.de a szoba még mindig ugyanaz.és az elhatározás,hogy író leszek és a kopott sárga tornacipőmben fogom járni párizs utcáit."..furcsa,hogy nem igazán vesszük magunkon észre a változást az évek során,sem külsőleg,sem érzelmileg.aztán egyszer csak visszanézel és már egy teljesen más ember vagy.olyan ez,mint nézni a karodon az órát: nem feltűnő,ahogy peregnek a másodpercek,de mégis örök mozgás jellemzi."én voltam az alkonyat képének felvillanása.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.