az eső szemerkél.vagy talán már abba is hagyta.ilyenkor legszívesebben kifutnék a házból,és a legelső tócsába beleugranék két lábon,úgy mint az ovódások.azt hiszem januárban nem ilyen esős nyárra gondoltam.mert tegnap kondiba voltam,és ma izomlázam volt.mert ma vízi pipáztunk a dorinával,csak sikerült rájönni,hogy a szenet jobban kell megégetni.és lassan tizenkilenchete szeretlek martin.aztán a nap sugarak felkeltették az érdeklődésemet,a pillanat mindent megért.a nyár pillanati a tegnapokban vesznek.a retusálatlan kép,a tökéletlenség illúziója.mögötte futott,és majdnem elérte,majd a képzelet színes lepedője állította meg.véres keze,megfakult emlékei voltak vele.arca meggyötört volt és remegett,talán csak fázott.kemény tekintete és szőke haja,és a nerc harisnya mindent elárult.igen,egy kurváról beszélek,kinek tekintetében már nem a pénz fontossága látszott.teste már agyonhasznált,és ruhája kopott volt.már nem járta az utcasarkokat,és nem férfiaknál töltötte az estéket.aztán arra lettem figyelmes,hogy elaludt.én pedig csak néztem,és a kezét fogva,arra gondoltam: anyu,milyen édesen alszol.számomra nem az volt a fontos,hogy milyen a múltja,az értékrendem nem ez határozta meg.ő jó ember.és ránéztem.elmosolyodtam.nem érdekelt az alkohol szag,és az hogy minden nap megígéri,hogy nem lesz többet ilyen.nem érdekel.ez csak a képzelet szüleménye volt.*de akkor is.fogadd el az embert olyannak amilyen,ne akard megváltoztatni.minden ember más és más.de épp ezért szép."..körbeutazhatod a Földet,de nem tudsz elfutni attól,aki legbelül a szívedben vagy."én voltam az arcodra eső nyári esőcsepp.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.