az NYME-SEK gólyatábor áá kicsit sem volt jó.az ötös csapat..DE NEM MAAAAAA!wá.egyszerűen óriási.aztán a szökőkútban úszás és éneklés.evezés a csótón,ez az amire az ember azt mondja,hogy kihagyhatatlan.az új emberek,és az,hogy semmi sem olyan mint a középiskolában volt.és talán itt jutunk felejthetetlen élményekhez.mert ez erről szól.az évnyitó is lezajlott ma.azért egy alvás ránk férne.
legszívesebben ordítanék,ahogy kifér a torkomon,de azt hiszem az sem segítene.inkább egy hanyag mozdulattal leültem a monitor elé,és próbáltam kiírni magamból a sok-sok gondolatot ami bennem van.csak most valahogy nem megy úgy mint szokott.most valahogy nagyon nem.miért?hát nem tudom.magatehetetlenül ülök,és bámulok ki a fejemből.aztán inkább eljátszok a gondolattal.elképzelem,hogy..aztán még sem.képzelgések.talán jobban járnék ha vissza csöppennék a valóvilágba,és kiszínezném a szürke képeket mindenféle cicomás kis smile-val.aztán hátha akkor minden jó lenne.vagy festenék egy mosolyt az arcomra,aztán nem érdekelne,hogy ki hiszi el,hogy valódi boldogság vagy csak ócska álarc.tépd le és megtudod.a zenét bezártam,azt hiszem egy kis csend az ami most segítene,de az ablakon át beszűrődő tücsökzene nyugtat.és azt hiszem ez jó.azért elég viccesnek tartom,hogy a változás szele mindig olyan gyorsan elér.és megkérdezte valaki,hogy akarom-e egyáltalán?vagy csak hiphop aztán tessék,oldjam meg.miért is ne.inkább tovább játszok a gondolattal.most a Eiffel-torony tetején ülve,letekintek a világra,s bele látok az emberek fejébe.mindenki másra gondol,mindenki máshogy látja a dolgokat,aztán egy kecses mozdulattal tovább állnak.a párizsi élet.mert neki engedtem,hogy szétrombolja az álmaimat és együtt újakat szőhessünk.és aztán minden évben eljön a nyár utolsó pillanata,ami valamilyen szinten mindig ugyanazt az érzést váltja ki belőlem.és a zene ritmusa is költőien festi le a tájat.én pedig gyönyörködöm benne.aztán megcsapja arcomat a nyári szellő,amely magával ragadja a nyár pillanatait.amelyek elsuhannak szemem előtt,és nem követem őket.mert nem lehet.aztán azon kapom magam,hogy kész a bejegyzés.de talán most jobb."..soha nem késő,hogy végre elfeledd a tegnapokat."én voltam a mosoly a szemeiben.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.