az ősz üdvözletét küldi.nem akarok mesélni.csak írni szeretnék.ahogy sorban jönnek a gondolatok.nem az önsajnálat mocsarában fetrengeni,miközben ereimben véres alkohol folyik.na ja.az okés,hogy a szombat estém kicsit jól sikerült.de hát ez van.fogadd el.mindenki hibázhat,így tőlem se várd a legjobbat.a nyugalom fogta közre a péntek este pillanatait.mert ez teljesen más.jó.és tudom,hogy akarom.amit pedig akarok,azért teszek is.ahhoz,hogy elfogadjam azt aki vagyok,és azt,ami az emberek gondolnak rólam,életösztönre van szükségem.hogy eljussak arra a pontra,hogy mosolyogjak.igen,neki sikerült elérnie,hogy az arcomon ne a bánat tükröződjön vissza.különben is.élvezem a bizonyosság pillanatait,és az illúzió különféle színeit.ahogy átölel,ahogy rám néz.és akkor jön a kérdés:kell ennél több?hát nem.és agyam már nem azon jár,hogy mi lesz ha..?hanem minden egyes ölelésnél mosolygok.mert élvezem.és akarom.és az,hogy álmodozok,és kiépítek egy saját kis világot,nem zavar senkit.és hihetnek álmodozónak,álom kergetőnek.de akkor is ez az érzés már az enyém.és ha őrült vagyok?találtam magamnak valakit,akivel összepasszol ez a vágy is.kinevethetsz?de talpra állok.mert a tékozló angyal a magasban ránk nevet.és látunk ezer csodát.a hamvadó cigarettacsikk a puha pázsitra kerül,miközben azon a nagy feketeségen,amit mások égboltnak hívnak,csillagok ezrei világítják meg az éjszakát.mert ez a pillanat az ami a legjobb.a külvilágot kizárva,egymás szorításában élvezni a perceket.mert voltak utak amiken együtt jártunk,a híd amelyen sétáltunk,és a faágak melyek itt-ott simították homlokát,vagy csak néztük a holdat mert akkor azt új fantasztikus dolognak fogtuk fel.aztán már nem súrolja homlokát a faág mikor a szemébe nézek,s a híd alatt a víz is lassabban folyik.és a hold fénye sem azt váltja ki belőlem már.hiába sétálok az úton,nem arra keresem a választ,hogy miért alakultak így a dolgok.hanem egyszerű mosollyal elfogadom,hogy elmúlt.na igen..mi döntjük el,hogy elfogadjuk vagy visszautasítjuk.de ha döntöttünk,akkor jobb haladni az úton mint visszafelé járni.és igen,mindenkinek ezt kéne tennie.aztán ahogy ránézek a monitor jobb sarkában lévő órára,ami 15:18-at mutat,rájövök,hogy nekem ma még lesz egy órám,Bevezetés az EU-tanulmányokba,a vonat pedig két óra múlva indul.úgy hogy talán elég lesz ennyi.nem mondom,hogy értsd meg,mert nem kérhetlek rá,és néhol én sem értem.de ez így a jó."tudom,hogy szeretsz titokban,ott hever a szíved a sarokban."én voltam az esőcsepp,amely mosolyt csalt az arcodra.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.