most őszintén,majd megpróbálom újra,ez csak élettan zh.a csütörtöki praktikeres betanulás után tegnap már dolgoztam.a fejfájás meg olyan,hogy nem tehetünk róla.és egy pihenős vasárnap.és gossip girl,és szociálpszichológia.köszönöm azt,hogy vagy.köszönök neked minden napot,éjszakát,percet,pillanatot,amit veled tölthetek el,és a nélküled eltöltött pillanatokat is,amikor gondolhatok rád.túl sok mindent köszönhetek neked.köszönöm,hogy segítettél elfelejteni a múlt egyes pillanatait,s mindeközben a jövőd lettem,ahogy te az enyém.köszönöm,hogy az olyan estéken,amikor csak beszélgetni akartam.mgehallgattál,s csak ott ültél mellettem,s letörölted könnyeimet.köszönöm a mosolyokat,amiket neked köszönhetek.köszönöm,hogy olykor-olykor vitázunk,mert ez megtanított arra,hogy még azokban a percekben is fel tudjam mérni a fontosságodat,amikor ócska szavakat dobálunk egymás felé.s néha kipróbálhatnánk,azt hogy nem ítélkezünk,s nem mindig az eszünkre hallgatunk,csak arra figyeljünk amit akarunk,és az ösztön vezéreljen mindenkit,és elegáns egyensúlyban tudjunk döntéseket hozni.s,az hogy hozzád bújhatok,s ott vagy nekem mindig,ez az ami Igazi,ami megkülönböztet azoktól a szerelmes pároktól,akik a discoban mulatnak végig egy le zűlött péntek estét.s tudom,hogy nem akarod elengedni a kezem,markolod és bilincsbe szorítod,én pedig szorítom.az az idő már elmúlt,amikor egy szikla szélén állva néztem végig ahogy az emberek rohannak,s itt-ott megállnak,a körforgás untatott.s talán ott még biztos voltam abban,hogy nem tudom ki vagyok,s mit akarok.tudtam,hogy azt nem akarom.én vagyok a szerelmed,s így jó.megszoktuk egymás ügyes-bajos dolgait,és beleszerettünk ebbe az eufóriával átitatott érzésbe.megragadtuk a lehetőséget,miközben nem egy ember fél ettől a megformált szerelemtől.pedig nem nehéz,csak önmagunkat kell adni.s ha tudnád,mennyire megihlet ez az egész.miközben megfoghatatlan és igazából nem is látjuk.próbáljuk szavakba önteni,ahogy azt már előttünk sokan megtették.de úgyis leírom az első pillanatokat,s még azokat is,amikor üresség volt,az első félelemmel megfűszerezett öleléseket,s az olykor fájdalmas pillantásokat,sőt még azt is leírom,ahogy elbújtattuk az érzéseket,mert akkor az volt a jó.s,hogy veled mindent megoszthatok,azt is köszönöm.s neked adom azt a szeretetet,amit a legértékesebb embernek akarok adni.mert te megérdemled.s azt hiszem,bele szédültünk a lehetetlenbe.köszönöm.s taníthatják,hogy féljünk szeretni,azt úgysem tudjuk elsajátítani.s kérdem én,megfosztanánk magunk ettől az érzéstől?ami talán a legjobb.s hogy a szeretet sebeket képez,igen.de rajzold fel előre a bőrödre a sebeket,s megtanulod,hogy szeretni és szeretve lenni,a kiszolgáltatottság,csak a nagyoknak való.de mindegy is,én azért köszönöm."..az élet hegymászás,de a kilátás csodás."én voltam a kék körömlakk,melyen a meleg nap sugara meg-meg csillant.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.