a pénteki vonyarci buli jól sikerült.a víz sem volt rossz.aztán egy jó kiadós alvás.minden olyan egyszerű.ott ülök az asztalomnál,rajzolgatok,firkálgatok.és ahogy bámulom a falakat,minden olyan tompa és egysíkú.nem számítanak a képekről visszapillantó boldog nevetések,és az örömteli olykor nehéz pillanatok.minden kis apró tárgy óriási jelentőséggel bír.van amire nem akarok emlékezni,de kitörölhetetlen.de most valahogy nem számít.itthon vagyok,és inkább tovább firkálgatok,és a zene még mindig szól a hangfalból.azt hiszem,csak én nem változtam.őőő költői válság,vagy csak sok az eltévedt gondolat.csordultig teli érzések.talán csak elkapott egy rossz periódus,ami lehet,hogy nem is rossz,csak elgondolkodtató.vagy csak azért nincs mit mondanom,mert nem tudom,meg értenéd-e.én leragadtam ott,ahogy az ágyadon ültünk és beszélgettünk.andalító mámor.neked jutott minden.a többi csak hegeket téphetett ki belőlem.nem érdekel mi volt előtte,csak az ölelés,amikor összekoccan a fejünk és a pillanat magával ragadt minket."ha a csoda elillan,mikor kiderül az igazság,akkor az nem volt csoda."én voltam a csillogás a szemedben.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.