a hétvégi praktikerezés fergeteges volt.azaz ahogy Barney mondaná,FER-GE-TE-GES!az a sok Így jártam anyátokkal teszi.a boldogság még mindig itt a kezünkben,és nem eresztjük el.igen,néha nehéz,és néha nem alakulnak úgy a dolgok ahogy kigondoltuk.van,hogy ami tökéletes,megismételhetetlen,és igazi,olykor kisebb sebet üt rajtunk,és nem értjük,hogy mi a hiba.de ezt is meg lehet oldani,ha fogjuk egymás kezét.mert én tudom,hogy ez kell nekem.az egyetem még mindig a régi.még mindig megvannak azok a reggelek,az illatos kávéval a kezünkben,aranysárga napfelkeltével,összebújós pillanatok a reggeli készítése közben.de csak kikell lépni a bejárati ajtón,s az első ember akit meglátsz egy rúzsos kis plasztikáztatott maca.az út másik oldalán egy felismerhetetlen alkoholista.s ez mind csak egyre jobban tépi szét a gyermekkori világ ideál képét.szétzúzzák egy perc alatt,amit beléd neveltek több éven át.mérgezik a tudatod,szenny a város.s a péntek éjjeli buli helyett egy ócska ribanc rúdtáncát élvezi a tömeg."s a mondatfoszlányok melyekből összetevődött az,amik egymás nélkül voltunk,mára már nincsenek."én voltam a csillag a tarkódra nyomva.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.