hello november.így túl az első havazáson,a keddszerdai praktikerezésen,s a szétázáson a Júdás-vásáron büszkén jelentem ki,hogy pihenek,s ebben társam egy kis torokfájás és nátha.hiányzik,de a tudat,hogy én vagyok a legfontosabb számára elviselhetőbbé teszi a hiányérzetet.addig is gondolatelterelés.tea főzés nyugtat zene mellett kortyolgatni míg kint fúj a szél és esik az eső.a radiátor mellé lekuporodva sorokat vésni a notesz lapjaira.a gondolatokat rímekbe faragni esetleg verset kreálni.amit aztán később a fiókba csúsztatva eltenni a többi közé.és még tovább tereljük a gondolatot.a színpad a mi otthonunk.s eltűnődve azon,hogy tényleg csak ketten állunk ott.énekszótól csendül meg ajkunk,s a színdarab végén a tapsözön ébreszt fel minket édes mámorunkból.persze tudom,hogy a nyár is ott zsibong még az emlékek közt,azt is tudom,hogy beleszeretünk a napsütésbe,és ölelkeztünk miközben a Nap lemenőben volt.éjszakákat beszélgettünk át,s minden ahogy teltek a percek,majd lassan órák,úgy éreztük,hogy jobban szeretjük egymást mint addig.pedig az már szinte lehetetlennek tűnő lelki állapot lett volna.aztán a másik oldal,a hibák,amiket mind elkövetünk,de tudod,egyik hiba sem ok nélkül történik,hiszen ezáltal tanulsz belőle,s talán többet nem követed el.csak az a lényeg,hogy lépj túl."minden nap ad valami csodálatos okot,amitől jobban szeretem mint előző nap."én voltam a művészet a csillogó szemeidben.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.