hétfő óta ágyban fekvés.nátha,forró tea,méz és ehhez hasonlók.
a hó olvad,s közben én a latyakban taposok össze faleveleket a cipőm talpával.sorban lapulnak össze.az utcán a nyugalom terebélyesedik el,ahogy elsétálok egy kávéház előtt.bentről nyugodt zene,a dobpergéstől mentes vad ütemek.forró pára szökik az ablaküvegre,miközben az emberek tekintete egymásra szegeződik,s beszélgetnek egy forró kávé mellett.a nyugalom szinte kitapintható,s a ködhomályba vésznek el a vitás napok.a legfőbb gond a listán nem a mindennapi megélhetés,hanem az,hogy eléggé szeretünk e.nem számít a pénz,ki lett iktatva.de mond te tudnál élni egy olyan világban ahol a pénz nem számít?ahol nem mindent az irányít?egy olyan világ ami nem a megszorításoktól gyarapodik.aztán egy kicsit odébb,megszakad az idilli kép.tizenévesek sörös üveggel és cigivel a kezükbe állnak lent a téren.a te kezedben pedig csak az álmaid vannak.nagy különbség.s ez az ami mindig visszaránt a valóságba,nem a fülsüketítő mindennapi politika,és a vad nyöszörgések a kormány jajveszékelős programjától.nekik az az élet.neked pedig nem.fel a fejjel!"a hazugság egy nagyszerű történet,amit valaki elront az igazsággal."én voltam a csillag a tarkódra varrva.(Y)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.