Buszozom hazafele.. bámulok kifelé az ablakon, fülemben szól a zene,látom a lemenő nap szivárvány játékát az égen. Eszembe jutnak azok a nyári esték és érzem a ki nyitott ablakon,hogy itt van már.. lassan de közeleg felém.. ennek örülök.. talán most is minden tökéletes lesz.. pár hete valaki elkezdett játszani lelkem húrjain.. és bár halvány ritmus már van,de a teljes akkord még nem állt össze,mégis,ha ma megállna Föld vagy eljönne a beígért végítélet,akkor is boldogan mondanám: Szeretek. és viszont Szeretnek. Sötét és vizes utcán haladok át,miközben elérem a terveim célpontját. Megérkeztem.. a szivárvány lassan lemenőben van.. s életemnek ismét eltelt egy napja.. A délutánra gondolok,ismét,mint ezen a napon minden pillanatban.. megragadott a fák szépsége. Sütött a nap. Minden olyan tökéletes volt. Csak Én nem?Az utcán csak a lámpások adtak némi kis fényt a poros,sötét köveknek amiken végiglépdeltem,az agyonhasznált tornacsukámban. Szerettem ezt a cipőt. Ez volt a kedvencem. Hozzám van nőve. Így hazafelé éreztem,hogy nem vagyok túl jól. Torkom is fájt,és nem tudom még megmondani,de valami nem volt a helyén. Hiányérzetem volt és van. A lámpások fénye is hamar kialudt,100 méter után már átláthatatlan sötétség lett úrrá a városon. Azt hittem,erről is Én tehet. Pedig nem.. Sóhajtottam egy nagyot,s az arcomat jobban eltakartam a sállal,ami mindennap a nyakamat melegíti, a sötét utca körvonalait akartam kivenni,de nem nagy sikerrel.. elértem a célt.. Boldog voltam. Gondolom mindenki azt hiszi,hogy egy házra vagy otthonra gondoltam. Pedig nem. Egy padhoz értem.. és leültem rá. Hideg volt. Sötét. Meg miegymás.. Én csak ültem ott. A távolba révedtem. S arcomon néha egy könnycsepp is végigfolyt. De én tudom mire gondoltam,és azt is tudom,hogy boldog leszek.. mert teszek érte.. A torkom még mindig fájt.. S ahogy egyszer egy bölcs ember mondta Nekem: ”…mindig lesz valahogy.”   Talán most is csak azért lelkizek itt mert egyedül vagyok.. de ez most így tök jó. Élvezem. És a végtelen történet végén,úgyis rá jön mindenki,hogy mit is veszített mikor máshogy gondolt mindent.. de addig is Én boldog Leszek!...s tovább ültem a padon,azon a Bizonyos padon..